Sokat gondolkozom rajta, hogy egy sztorit hogy kell elkezdeni ahhoz, hogy az olvasó is élvezze. Aztán rájöttem, mi a probléma: nem az olvasónak akarok megfelelni, hanem magamnak - ami szinte lehetetlen-. Sok ötleten rágtam magam végig, sokat elkezdtem, sokat nem fejeztem be, és amit be is fejeztem, nem sok embernek mutattam meg. Mindig kitaláltam magamnak egy okot, amiért nem szabad megmutatnom. Szerencsére - eddig ezt balszerencsének gondoltam - az egyik történetem, amiből már több száz oldalnyit írtam, teljesen törlődött, így bár volt egy alapsztorim, ami köré írtam egy minimális minőségű történetet, most már nincs. Ezzel kezdődött ez az egész ötlet, hogy elgondolkozzam rajta: "Most összeszedjem a részleteket, és írjam újra azt, ami elveszett, vagy kezdjem az egészet elölről és készítsek egy kidolgozottabb, jobb könyvet?"
Természetesen az utóbbi volt a kecsegtetőbb "ajánlat" így folyamatosan böngészem az "írós" blogokat, amik tanácsokat adnak, folyamatosan olvasgatok történeteket, és közben fejlesztgetem a sajátjaimat. A többit nem kezdem újra - több száz történetet azért nem akarok újra átírni -, de mivel ez az egy nagyon fontos számomra, ezért megteszem. A későbbiekben pedig valószínűleg alapból így fogok dolgozni. Karakter kidolgozás, helyek kidolgozása (apró, vázlatos rajzokkal is, ha esetleg olyan ötletem van), a történet alap szála, fő és mellék szereplők, és persze a cselekmények, a szerepek a történetben. Mind nagyon fontos.. Nagyon fontos, hogy az olvasók többsége találjon olyan karaktert, akivel tud azonosulni, akivel tud együtt érezni, így ha nem is pont a legjobb, vagy a leggonoszabb szereplővel, de valakivel tud gondolat menetet építeni. Valakit tud szeretni.. Én is pontosan ilyen vagyok egy könyvvel szemben: átérzem a karakter érzéseit, és beleépítem azt is, hogy én hogy döntenék..
Azt hiszem most megyek, és tényleg elkezdek kicsit vázlatolgatni, képeket, ötleteket keresni és olvasgatni. Ha lesz valami, ami ezzel kapcsolatos, és megakarom osztani, írok. :)) Sok sikert nekem!
Én a saját szórakoztatásomra kezdtem el írni. Meséltem róla egy barátnőmnek, és meglepődtem, amikor elkérte. Eszembe sem jutott, hogy esetleg érdekelne mást is. Viszont azzal egyetértek, hogy ha kényszerből írunk, elveszti a varázsát, és vontatottá, vagy épp lehetetlen küldetéssé válik az egész. Ez egy olyan dolog, amit élvezetből és nem muszájból kell űzni.
VálaszTörlésSok sikert a munkádhoz! :)
Ez így igaz, eleinte én is csak azért írtam, mert nem találtam olyan könyvet, amit "nekem írtak". De később már sokkal jobban tetszett az érzés, hogy másnak írok, így folytattam, de nem magamnak, és így sokkal jobb sztorikat is írtam.. Nagyon szépen köszönöm :)).
Törlés