Ahogy közeledik a szeptember, az ősz, úgy leszek egyre izgatottabb, és úgy kezdek el egyre jobban félni is. Igaz, már nem izgulok annyira. Leginkább várom. Kíváncsi vagyok az új osztályra, milyen lesz a Fecskeavató, meg ilyenek. És leginkább arra, hogy sikerül- e beilleszkednem. Anélkül, hogy megjátszanám magam.

Kiolvastam még egy könyvet, bár ez most csak egy 210 oldalas, de nagyon tetszett, hiszen rengeteg humor van benne. Sophie Kinsella művéről van szó, melynek címe "Tudsz titkot tartani?". Már régebben elkezdtem olvasni, akkor eltettem, és örülök neki, hogy így döntöttem. Most újra elő került, és jókat kacagtam rajta - már amikor nem szóltak rám, hogy hagyjam abba a vihogást -, élveztem a sztorit. Az elejéről - a repülőn Emma kikottyantja minden titkát, mert fél, hogy meghal - az jut eszembe, hogy tulajdonképpen nem is a repülés a veszélyes, mert levegőben még egy gép sem maradt... Nah, a zuhanás! Attól már lehet fosni! - Viszont eltértem, nagyon eltértem a tárgyról.

Haladgatok a sztorijaimmal, jelenleg több történeten is dolgozok egyszerre, az egyik pedig egy novella, amit a versenyre szeretnék beküldeni, bár nekem nem tetszik annyira, szóval lehetséges, hogy ezt az egészet előlről kezdem... Valami olyannal, ami az enyém... amit a saját szívemből írok, ahogy azt eddig is tettem néhány bejegyzésnél. Bár... Még nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy sikerül, de ha már most feladom, gyáva nyúl leszek, nem igaz? ^^

Hmm... Nem is tudom, miről akartam még írni. Arra viszont rájöttem, hogy még mindig nem tudom, mit csinál egy Közgazdász... Tényleg. Ha elkezdem a sulit, nem tudom, mennyire lesz időm a blogra, és a történeteimre... Van egy csomó cuccom, amibe tudom írni a folytatást kézzel, amiről tudjuk, hogy nem túl haladós, de igyekszem mindent rendesen csinálni. A legrizikósabb az első pár hét/ hónap lesz, a beilleszkedés, ilyenek, de még nem tudom pontosan. Próbálok majd információt sziporkáztatni, remélhetőleg nem lesz nagyon sokkal másabb, mint eddig. Max nem lógok majd egész délelőtt itt. ^^

A nyaramról így a vége fele... Megjegyezném, kissé ki vagyok bukva, mert alig ettem dinnyét :(. Egyébként mozgalmas volt, sokat lógtam a haverokkal, egyébként pedig itthon is volt elfoglaltságom - ide- oda rohangásztam egyik boltból a másikba - bár pihenni nem érzem, hogy kipihentem magam. Talán majd máskor - álmodik a nyomor. Sokat írtam és van egy- két ember, akiket jobban megismertem, úgy hogy élveztem az időt, meg így a vége fele olvasni is többet olvastam, szal' kijelenthetem, hogy jó volt a nyaram. Remélem a tiétek is. Nem akartok róla mesélni? ^^

Díjat kaptam! *.*

Jaj, most eszembe jutott ez a dal:

Nem mintha nekem nem kéne a díj... Dehogy is! Nagyon nagyon nagyon örülök neki, hiszen ez meglepetésként ért. Köszönöm szépen, Névtelen Senki :).

Feladataim:

1., Ha megkaptad, készíts bejegyzést és tedd ki a blogodra!
2., Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre!
3., Összesen öt személynek kell továbbadnod!
4., Egytől egyig át kell másolnod, kivéve a válaszokat!
5., A díjat visszafelé nem lehet adni! (Annak nem adhatod, akitől kaptad, de többször is megkaphatod!)

Kérdések:

1., Mi a keresztneved, hogyan becéznek? - Enikő, Encsi (család), Enci, Eni. Ha anyum dühös Enikő Anna

2., Melyik dalon tudsz igazán sírni? - Hangulattól függ. Nem igazán sírok dalokon...

3., Félsz a sötétben? - Nem, kifejezetten szeretem. Főleg ha a szabadban lehetek, de itthon is jól el vagyok.

4., Szerelmes vagy valakibe? - Nem, jelenleg nem érzek így senki iránt.

5., Gondolatban öltél már meg valakit? - Igen, régen tömeggyilkos voltam gondolatban, ma már nem süllyedek le arra a szintre, hogy bárkit is meggyilkoljak.

6., Szerinted a péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? - Száz százalékosan átlagos nap. Max jót röhögök, amikor valaki mást ijesztgetek, de azt más napokon is megteszem...

7., Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem mondasz el? - Igen, rengeteg.

8., Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel? - Nem, én egyik zenémet sem érzem cikinek mások előtt. Nem izgat túlságosan... Ha tetszik nekik, hallgatják velem, ha nem, akkor pedig nem muszáj ^^.

9., Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál? - Nem emlékszem, most viszont határozottan utálom őket... Bár a vérvételen - nem is olyan rég - sírva fakadtam, mert nagyon szarul vették a vért, ami elég kínos.

10., Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? - Kiborulnék és vissza akarnék változni átlag emberré. Nem akarok híres lenni, hogy minden lépésem és lélegzet vételem figyeljék!!! Ezt határozottan NEM!

11., Szoktál álmodozni? - Persze! Leginkább arról, hogyan folytassam mind a húsz sztorim, hogyan kezdjek újat, vagy alakítsak át egy régit. De azért arról is, mit kéne ennem... Nem vagyok túl álmodozós, inkább a valóság izgat.

12., Járnál Chace Crawforddal? - Hát... Izé... Elnézésüket kérem hölgyeim és uraim, de... Ki az a Chace Crawford? Nah jó, rá gugliuztam... A kinézete... Nekem nem álom pasi, de azért "nem rúgnám ki az ágyamból" - erre rászoktam anyumtól - viszont mivel halvány lila segéd fingom sincs, ki is ez, inkább a kérdést nyitva hagyom.

13., Hány gyereket szeretnél? Fiú/ Lány, neveik? - Oh, hát... A szülést leszámítva szeretnék legalább 2-3-at. Többet nem hiszem. Édes mindegy, mindegyiket nagyon szeretném... Hmmm... Nevek. Ez nagyon függ attól is, ki lesz az apjuk, de ha azokat a neveket kellene mondanom, amik tetszenek... Kiara, Alexandra, Márk, Dániel... Hihi ^^"

14., Adni vagy kapni jobb? - Hát... Miről van szó? Pofonnál határozottan egyik sem.. Utána vagy a kezed sajog, vagy az orcád. De egyébként szerintem mind kettő egyformán jó. :)

15., Titkom? - A titok az titok, nem de bár? ;) Egyébként.. Hmm... *Keres valami apróbb titkot* A közelemben élők nem tudják, hogy elolvastam az Ötven Árnyalat triológiát, ami valljuk be, nem az én korcsoportom.

16., Bakancs lista? - Régebben írtam egyet, de el is dobtam, mert ilyen hülyeségek szerepeltek benne, hogy "Szerelmesnek lenni", meg a többi tipikus tini feladatok az életre. Valami egyénit akarok :3

17., (Ezt véletlen kihagytam) Mi volt a legcikisebb dolog, ami életedben történt veled? - Kosarazás közben az egyik csaj lehúzta a nadrágom / Majdnem betörtem az egyik Kínai bolt ajtaját, mert azt hittem, nem nyílik, utána szólt osztálytársam, hogy Vasárnap van, és ki van rakva a "Zárva" tábla.

Akiknek tovább küldöm:

Titania - Aki már megkapta legalább egyszer, ezért bocsi, de nagyon sokat segítesz nekem, ezért kérlek, fogadd el :) -
Aprócskalány
Just Believe
Szattinak mind2 blogjára :) - Szintén rengeteget segítettél nekem, és nagyon örülök, hogy olvashatom a bejegyzéseid is, hiszen hatalmas mosollyal a képemen tudok sírni. Ez olyan jó érzés. -
Hope Molins

Könyvek

Meséltem már, hogy olvasgatom az Ötven Árnyalat triológiát, hát el kell mondjam, hogy nagyon tetszik, már a harmadik kötet végénél járok. Igazán nem is tudok a könyvekről spoiler nélkül beszélni, hogy mikor nevettem fel, vagy ilyenek, de mivel ki akarom adni magamból, így: FIGYELEM! SPOILER!!!!!

Igaz, sok benne az erotika, főleg az első kötetben, amikor is elkezdhetjük megismerni Christian Grey és Anastasia Steele életét, szokásait, személyiségét. Itt kezdődik el kibontakozni a kapcsolatuk, bla bla bla. Igen, unalmas részek kivágva, térjünk a lényegre... Itt azért elgondolkodom, hogy vajon mikor én lebetegedtem, akkor is ilyen kapcsolatokat hoztam össze? Huh, azért az durva lenne... A történet adott: Férfi, nő, találkozás, még több találkozás, sok találkozás, azta! szerelmes vagyok!. Persze milyen jó is lenne, ha ez ilyen egyszerűen történne. De Christian irányításmániás, kötekedős, és hát fura titkot rejtegető ember, Ana pedig makacs, szűzies, és pimasz hölgy, szóval kettőjük találkozása egy ici-picit bonyolult, már attól a pillanattól kezdve, hogy Anastasia Steele beesik - szószerint - Christian irodájába. Aztán elhangzik a listáról felolvasott kérdés "Ön meleg, Mr. Grey? " - vagy valami hasonló - amitől aztán hatalmas röhögőgörcs közepette majdnem elhajítottam a könyvet. Fiatal vagyok, és nem is az erotika miatt olvastam a könyvet, leginkább a benne elrejtett humor, és tanúlság - szerintem ezt nevezhetem annak - vonzott a könyvhöz, hiszen itt van a Férfi, aki azt gondolja magáról, hogy nem érdemli meg a szerelmet, hogy ő rossz, és itt van a nő, aki bele szeret ebbe a hím nemű gőz mozdonyba - ennek meg lesz az indoklása, ha elolvassuk a könyvet - és próbálja segíteni, vezetgetni az úton, ami mindkettőjüknek még ismeretlen.
Huh, a második kötet... Istenem, annál röhögtem a legtöbbet. El lehet képzelni: Hason fekve, betakarózva az éjszaka közepén olvasom a könyvet, és megszakadok a nevetéstől. Nagyon jó poénok sülnek el, ráadásul Mr. Grey és Ana között történik egy kis apróság, ami annyira de annyira cukkkkkiiiiiiiiiiiiiiii *.*. *Fangirl sikoly* Jahj, istenem az nagyon aranyos volt. Jahj... *Sóhajtozik* nem is tudom, mit tudnék mondani a könyvről... Nem jut eszembe semmi, amit eltudnék mondani, mert annyira élveztem, szóval... OLVASSÁTOK EL. Lehet, hogy az eleje kicsit döcögős, meg az erotika az 18+-os, de... azt a néhány részt kilehet bírni, és megéri. A harmadik kötettel szintén úgy vagyok, hogy nagyon élvez(t)em, de mesélni nem tudok róla. Sok dolog történik, van benne veszekedés, veszély, meg minden. Az Ötven Árnyalat triológia azt hiszem a kedvenceim között foglalja el helyét, és őszintén szólva, örülök, hogy nem hallgattam szegény gyermekkönyvtáros ismerősömre (mondhatom így), aki azt mondta, hogy "Majd ráérsz öt év múlva elolvasni" - ami azt jelentené, hogy húsz évesen... Nah, az azért durva lett volna. Nem bírtam addig várni, főleg úgy, hogy piszkálta a csőröm, de nem bántam meg.
Idő közben töltöttem le pár újat, szóval ismét frissítve lesz az "el tudom küldeni" lista, meg az olvasandó könyveim listája is. Egyelőre dolgozom rajta, hogy előkeressem azt a bejegyzést, amelyikben ez a lista szerepel, hogy kihúzhassam a könyveket és újakat írhassak fel. Ennek csinálok majd külön oldalt.
Ha van bármi ötletetek, vagy tippetek arra, mit olvassak, szívesen várom őket. ^^ Ha pedig könyvet tudtok küldeni, azt is tegyétek meg! :))
Jó éjszakát/reggelt/délutánt/estét/napot meg szépnaposjóestét kíván Mitsuko :)...

UI.: Az utóbbi időben sokat lógok Skype-on, és szeretem is, szóval ha bárki szeretne velem írkálni, nyugodtan vegyen fel: (régi már, de ezt használom, mert már hozzászoktam) iillertiger_keni526 .

Heti bajaim

A héten sok dolgot beterveztem, csináltam és még fogok is.
Többek között kivégeztem az Ötven árnyalat triológia első könyvét és kifejezetten tetszett. Nem beszélve az "erotikus" részekről, - ezt a részt inkább hagyjuk - de tetszett az Anastasia és Christian között lejátszódó beszélgetés, a humoros és szemtelen e-mailek. Eleinte kissé zavart Mr. Grey személyisége, valahogy éreztem, hogy a kis bevásárlása nem volt véletlen, de a végére egészen megkedveltem - és úgy tűnik, nem csak én.

Ismerősöm küldött nekem pár új dalt, így most egész jól elvagyok... Megkedveltem a Leander Risinget, meg  Rómeó Vérziket, hallgattam egy számot - Killing me, killing you - a Sentenced-től, és most rávagyok kattanva a Rómeó vérzik - A dalnak vége és a Nekem kell című számokra.

Közben rohamosan gyűjtögetnék további könyveket - mintha nem lenne elég... még így sem olvastam végig azt, amit akartam - de egyelőre nem sok olyat találok, amit le tudnék tölteni, vagy ami nem ezoterikus.

Folyamatosan dolgozgatok a történeteken és a novellán. Lefordítom a heti manga fejezetet, és gondolkozok a következő bejegyzésemen. Azt hiszem írok magamról egy keveset, bár eddig is magamról írtam, szóval ez nem olyan meglepő.

4. Fejezet - Harc a baráttal, vagy háború az életért?

4. Fejezet - Harc a baráttal, vagy háború az életért?

Három hét telt el azóta, hogy nem láttam és hírét sem hallottam a furcsa vámpíroknak. Mostanában nem nagyon van munka, így végre életemben először kipihenhettem magam. Az utcán sétálva pár plakát kapta el a figyelmem: “Black Rose Angel”. Istenem, ennyire idióta nevekkel képes valaki debütálni? “A nem rég befutott banda ellátogat hozzánk.” Na és? Nem hiszem, hogy annyira felkapottak lehetnének. Még sosem hallottam róluk. Tovább sétáltam, egyenesen a bázisra.

Ahogy vártam, a főnök már a szobában várt az asztalomnál. Szóval megint szét kell csapnom a vámpírok között. Mikor adják már fel végre?
- Hitaria, lenne egy feladatod a következő egy- két hétben. Kivételesen csak akkor kell megölnöd a lényeket, ha rád támadnak, viszont valakit, pontosabban valakiket meg kéne védened.
- Szóval újdonsült testőr lettem. Azon töröm az agyamat, hogy te mennyit is kaszálsz rajtam? Ettől függetlenül... kiket kell bébicsőszölnöm?
- Van egy együttes, aki nem rég debütált és igen híresek. Két hétre ide jönnek, itt lesz egy koncertjük, autogramm osztás, meg ilyen sztáros ügyek, rájuk kéne vigyáznod. Azt mondják nem régen rájuk támadt néhány farkas, ezért nem igazán akarnak védelem nélkül fellépni. A Black Rose Angel-ről lenne szó. Egy lány az énekesük, van egy dobos és egy gitáros srác.
- Szóval ők azok... miért érzem úgy, hogy nem csak egy szimpla védelemről lenne szó?
- Azért, mert be kell állnod énekesnek. - Kacagni kezdtem. Teljes erőmből röhögtem, aztán megértettem. Daniel komolyan gondolja. - Már aláírattam velük a papírokat, az összeg pedig 500.000 dollár. Ennyit fizetnek a szolgáltatásaidért, szóval kérlek viseld gondjukat.
- Na azt várhatod, mikor fogok énekelni! A világ összes pénzéért sem! - Tuti azért íratta alá velük a papírokat, hogy ne tudjak kibújni az ügy alól... Ezt az idegesítő fickót előbb- utóbb megnyúzom.
- A koncert ma lesz, kérlek addig tanuld meg a szöveget. Itt van. - Nyújtott át egy papírt, amin legalább két vagy három dalszöveg volt leírva. A fene. - Itt van mellé egy cd külön neked, hogy könnyebben megjegyezhesd a ritmust is. A fellépős ruhádat majd négy körül megkapod, utána lesz egy órád, hogy elkészülj és ötkor érted jön a banda. Megyek is, nem akarlak zavarni. - Keresnem kell valamit. Bármit, ami a kezembe akad, hozzá vágok. Ezt képes volt nélkülem eldönteni? Szétrobbanok a dühtől! Biztos tök idióta szövegeik vannak, én itt fogok elpusztulni, ha ezt mind meg kell tanulnom!

Vetettem pár pillantást a papírra, ami félig gyűrötten előttem hevert. “ Ha a hold újra az égen ragyog, kérlek, mondd, hogy meghalhatok. A mélybe zuhanok, a kezem emelném, de megdermedek, most már itt a vég. Sajnálom, valamit nem mondtam el, benned találtam meg azt, mit szerethetek. Halld a hangom, utolsó szavaim, csak neked szólnak, benned éltek vágyaim. “ Egyszerre merült fel bennem rengeteg érzés ezzel a szöveggel kapcsolatban, de a szimpátia nem szerepelt közöttük. Kemény fél órámba telt megtanulni egyetlen egy dalt, azt is úgy, hogy egy csomó hibám volt benne. De legalább mire a ruhám megérkezett, sikerült. Egy fekete bőrkabát, ugyanilyen, rövid szoknya, tüskés boka csizma, és egy póker kártyás póló. Az ízlésük... hagyjuk, inkább nem mondok semmit. Egyre jobban kezdem úgy érezni magam, mint egy emos. Felkötöttem a hajamat és átöltöztem a ruhába. Pont a méretem volt, bár azt sejtem,  honnan tudták. A cd-t kidobtam egy kukába a dalszöveges lappal együtt - ezért bármelyik rajongó megkövezne - és kimentem a kapuhoz. Pontosan ötkor egy sötét színű autó állt meg előttem és egy nagyon csinos hölgy szállt ki belőle. Egy nagyon csinos, vadóc, laza lány.
- Szóval te vagy a mi őrkutyánk? Üdv, én vagyok Lisa, de szólíts csak Lis-nek. Ugye te nem vagy rajongó? A főnököd azzal kezdett, hogy autogrammot kért tőlünk. - Oh, szóval így. Daniel, meghalsz. Viszont nem igazán tűrném, hogy kutyának nevezzenek...
- Nem, én még sosem hallottam rólatok ez előtt a nap előtt, szóval nem kell aggódnotok. Viszont arra megkérhetlek, hogy mellőzd a “kutya” megnevezést? Nem igazán fűlik fogamra, hogy így szólíts, akár sztár poronty vagy, akár nem. Köszönöm.
- Nekem nyolc. Amíg nem cseszed el a szöveget, addig bármit. Legalább öltél már bármit is azelőtt, hogy elénk álltál, vagy csak kisorsoltak a sok kezdő közül? - Kezd felmenni az agyvízem... Kezdő? Mély levegő, beszív, kifúj, beszív, kifúj...
- Úgy tűnik magadon kívül semmire sem figyelsz. Alexandra Hitaria vagyok, a város legjobb és leghírhedtebb vámpírvadásza. Remélem a kezdő alatt azt értetted, hogy több ezer vámpír és más egyéb lény vére tapadt a kezemhez.
- Oh, akkor jó. Nem véletlenül fizettünk annyit. A lényeg, hogy szállj be, énekelj jól, aztán kísérj el az autóig. Utána csinálsz, amit akarsz. Ez így fog menni a következő két hétben, aztán mi lelépünk. - Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lesz, de mindegy. Alapból az, hogy színpadra kell lépnem... De legalább nem kell velük mennem oda , ahol aludnak és kísérgetni őket minden percben. Ez azért megnyugtató.

Beszálltam az autóba és körülbelül olyan negyed óra alatt a helyszínen voltunk. A hátsó bejáraton mentünk, volt egy öltözőnek nevezett rész, ahol egy sminkes várt ránk. Pontosabban négy, mindenkinek egy. Életemben ennyi kence- ficét nem kentem még magamra. Végül kaptam egy fekete csillagot a bal szemem alá. De jó, ezzel komolyan azt akarják elérni, hogy szeressék őket? A fiúk kivonultak a színpadra, és elfoglalták a helyüket. A közönség máris sikoltozik és ordibál, pedig még semmit sem csináltak. Következő alkalommal a hölgy mászott ki, én pedig azt a “parancsot” kaptam, hogy amíg nem szólít, nem mehetek ki. Szerencsére nem hallottam, mit mondott rólam, csak azt tudtam, hogy nyújtja a kezét, ezzel jelezve, hogy toljam ki a képem. Ha most elrontom, szerintem kereszten végzem. Három dalt énekeltünk, elméletileg jónak kellett lennie. Ami jobban zavart, hogy a közönségben ott volt Ai és egy másik vámpír, aki számomra ismeretlen. A lány nem élvezte annyira, mint a pasi, ami szemmel látható volt még egy átlagos embernek is. Megértem, elég fura daljaik vannak, ráadásul még én is éneklek...

Mikor vége lett, a csipet- csapat elindult ugyan arra, amerre jöttünk. Egyenesen a folyosón, aztán az ajtó után rögtön balra a legközelebbi autóhoz. Az ajtó mellett állt a férfi, aki szemet szúrt a közönségben. Előkaptam a fegyverem, de még mielőtt lelőhettem volna, már az autónál volt. A gyorsfutó anyádat, hát muszáj neked most szemétkedni velem? Így is eléggé kivagyok. Ők vadásznának a csapatra? Aiék? Azt nem hiszem, viszont ő is itt van a közelben. Sokkal erősebb, mint volt. Fogadni mernék, hogy megtanulta használni az erejét. Ha nem is teljesen, de eléggé ahhoz, hogy nehézséget okozzon bárkinek a legyőzése. Ha még vért is fogyaszt, közel harcban semmiképp sem fogom tudni legyőzni. Talán még így sem.

A vállam felett suhant el egy fekete lepke. Ha jól figyeltem, akkor pontosan előttem van az egyik fánál a főnöke is. Kettévágtam a lepkét. A fa felé lőttem, ahonnan észleltem azt a kis szagot is, amit Ai és az ereje áraszt. A fickóval felesleges lenne foglalkozni, nem elég, hogy gyenge - a gyorsaságán kívül - ráadásul még csak veszélyesnek sem veszélyes. A fogait sem húzta elő, valószínűleg csak rajongó. Csillogott a szeme, mint a gyémánt, miközben a nőt nézte.

Végre Ai is előlépett. Ahogy vártam, sokkal magabiztosabb. Célja van, de hogy mi, arról fogalmam sincs. Kifújtam a levegőt és kezembe vettem a másik pisztolyom is. Annyit minden esetre meg kell jegyeznem: Nem engedhetem közel magamhoz.
- Most, hogy már a farkas is színre lépett, kezdhetnénk a játékot. - A férfi túljátszotta a “szerepét”. Olyan színpadiasan adta elő, hogy ha egy színházban lennénk, talán még el is hinném neki.
Ai suttogott valamit magában, de nem hallottam, mit. Csak a szája mozgását láttam. Ha a szívemre hallgattam volna, közelebb léptem hozzá és kérdőre vontam volna, de az eszem olyan mélyen belém véste, hogy most lehetséges ellenségként állunk egymással szemben, hogy egy lépést sem tudtam tenni. A lábam a földbe gyökerezett, de ez remélhetőleg nem olyan látható.
- Szóval, mit is keresünk itt? - Vonta felelősségre Ai a másik vámpírt.
- Játszunk egyet. Nem kell legyőznöd, vagy ilyesmi, csak játszunk. - Játék? Az én bőröm árán akar ez a fickó játszani? Ha végeztem, ő lesz az első, az utolsó, és az egyetlen áldozata ennek  napnak.
- Szóval... - Fordultam Ai felé, akiről le rítt, hogy semmi kedve az itt léthez, de ha már itt van, akkor elfogadja azt, amit tennie kell... Istenem, csak egyszer lenne olyan, hogy ne kelljen senkit megölnöm... - Ez a lény itt nem akarja bántani a bandát. És te sem. Nem ti vagytok azok, akik vadásznak rájuk. Más szóval... velem van dolgod, igaz? - Alexandra, időhúzásból ötös!
- Nem egészen. Dolgom van a bandával is. - A férfi mélyebb hangja nem jelzett komolytalan szándékot. Ajaj... Mi lesz itt, ha nem figyelek? Az biztos, hogy ez a férfi segített Ai-nak, hogy erősebb legyen. De ő mennyire erős? Milyen okkal ment az autóhoz? Miért nem lőttem le azonnal, ahogy észre vettem? Azt hiszem nagy balhé lesz, ha ez a főnök fülébe jut...
- Értem- értem. Szóval így. Ha autogrammot akarsz, nesze itt az enyém, én nem bírom a zenéjüket. - Dobtam oda neki egy kártyát, rajta a csaj aláírásával. Eredetileg azt hiszem valami papírról téptem le, és ragasztottam egy keményebb kartonra, de már nem tudom pontosan.
- Bocs, de ez nem ilyen egyszerű. - Mély levegőt vettem, de abban a percben ki is fújtam azt. A komolyság és kegyetlenség elegye ült ki az arcomra. Utálom ezt.
- Kár. Álmos vagyok, fáradt, és dühösebb, mint bármi más. Nem hiszem, hogy most kedvem van vámpírosdit játszani. - A férfire fogtam a fegyverem. Kibiztosítottam és tartottam. Nem reagált. Külsőre nem. Az agya elméletileg kattogott, de az is lehet, hogy csak a sajátomét hallottam.
- Ugyan, kérlek. Nem én vagyok az ellenséged. - A nevetése szánalmat vésett a szívembe. Sajnálatra méltó, milyen egyszerűséggel tudnám megölni, ha nem lenne ilyen távol. Abból következtetve, hogy gyors, fogadni mernék, hogy kitérne a golyó elől, amikor nem számítok rá.
- Tudod... Senki sem mondta egy szóval sem, hogy nekem minden vámpír az ellenségem. Azt sem hallottam senki szájából, hogy az én ellenségem lennél. Én csak azt mondtam, hogy nincs kedvem vámpírokat ölni. Soha semmi komolyabb okom nem volt, hogy egy vámpírt megöljek. Arra sem, hogy tömegeket öljek meg. Arra van okom, hogy azt a vámpírt öljem meg, aki rátámad, vagy a közelébe férkőzik a küldetés feladójának. Ebben az esetben ahhoz az autóhoz. Más részről... Ha arra célzol, hogy Ai az ellenségem... Nevetnem kell. Ai még annyira sem az ellenségem, mint te. Az, hogy egy ostoba játék miatt, amibe te rángattad bele, pillanatnyilag az ellenfelem, az nem jelenti azt, hogy nem adnám érte az életem, vagy hogy megölném, ha arra lenne helyzetem.

-Valamit félre értettél. Ön szántamból vagyok itt, sőt én kértem fel őt. - A szavak bántották a fülem. Szóval így. Ebben az órában már sokadjára veszek mély levegőt.

-Így igaz. Mi okom lenne kényszeríteni a kedvesem? - Minél többször hallom a hangját, annál inkább undorodom tőle... Kedvesem? Röhög a vakbelem. Kínomban elkezdtem röhögni és a hasamat fogtam. Ott görnyedtem két vámpír, és egy most befutott csapat előtt, és röhögtem torkom szakadtából. Ha megkérdeznék, miért röhögök, talán sírva fakadnék. De nem tehetem. Végre megnyugodtam, így megtudtam szólalni. Mélyen Ai szemébe néztem

- Hát... Nem zavar. Nem gondoltam volna, hogy egyszer pont te fogsz ilyen jó ötlettel elő állni. Kérlek viseld gondomat. - Összekapartam a gondolataim, és magamat a képzeletbeli padlóról. Ez aztán jól kiütött. Hogy gondolhattam, hogy egy vámpírban bízhatok? Az autó sofőrjére pillantottam. Lőttem egyet a vérszívó felé, aki így egy nagyon picit, szemmel láthatatlanul kitért a golyó elől, és az autó elszáguldott, amilyen gyorsan csak tudott. Ai már mozdult volna, de a férfi megállította. Nem tudom, milye ő ennek a csajnak, de hogy hallgat rá, az kicsit zavar. Úgy érzem, ez a férfi erősebb Ai-nál és nálam is. Pontosabban nem erőben, hanem észben.
- Kezdhetjük? - Ai csak áll és áll. Mint valami kutya, úgy hallgat a pasira, aki egyre jobban idegesít. Egyszer tuti kinyírom. Mintha már nem elkezdtem volna... Már akkor el volt döntve, mikor kiléptem azon az ajtón. Felesleges szavak.
- Ja. - A szó csak kiesett az ajkaim közül. Semmi kedvem nem volt laposra verni valakit, vagy laposra veretni magam.

    A lány a zsebébe nyúlt és elővett egy csomó cukrot. Most kezd neki édességet zabálni? Tévedtem. A vámpír cukrokat pöckölget. Néhány a lábam elé esett, de a legtöbb eltalált. Nem mintha belehalnék. Idegesítő. Felszedtem néhányat, ami lepattant rólam és eltettem a zsebembe. Egyet, ami a kezemben maradt, kibontottam és megettem. Ha talán méreg lenne benne, egyszerűbb dolgom lesz. Narancsos volt, nem különösebben édes, inkább csak olyan, mint egy átlagos cukor. Megszorítottam a pisztoly markolatát és az eget bámultam. Komolyan ilyen hülye vagyok? Egészen eddig izgatottan vártam, milyen lenne, ha harcolhatnék az igazi, erős Ai ellen, most meg csak azon gondolkozom, hogyan vethetnék véget ennek a baromságnak? Egy idióta vagyok.
    Az előző lelkifröccs után kedvet kaptam a harchoz. Ismét Ai szemeit fürkésztem. Bár magamban megtaláltam a lelkesedés egy apró szikráját, ő még mindig ugyan azzal a kifejezéstelen arccal állt. Közvetlenül a lába elé lőttem, de nem nagyon zaklatta fel. Közelebb sétáltam. Nem gondoltam olyasmire, hogy megharap, hogy megüt, vagy hogy bármi bajom eshetne. A késem otthon maradt. Nem mintha sokat érnék vele, de ez olyan, mintha a védelmi falamból kiszedtek volna egy téglát. Már előtte álltam. A fegyverem a mellkasához szorítottam. A kezem csak úgy magától mozgott. Mire feleszméltem, a pisztolyom sehol nem volt. Még szerencse, hogy azokat hoztam, amelyikeket nem annyira drágán szereztem. De akkor is, azt a pisztoly tolvaj jó eget, adod vissza a fegyveremet! Értetlenül néztem a lányra, aki előttem állt. Egyre figyelmetlenebb vagyok. Ez aztán a zavaró helyzet... Azért remélem nem teszi el emlékbe. A zsebembe nyúltam. Kerestem valamit, komolyan elhittem, hogy csodák csodájára nálam lesz a Desert Eagle-m, vagy valamelyik bicskám, esetleg a kezembe akad egy karó, de a cukrokon kívül semmi. Oh, igaz. Elővettem és megettem még egyet.
- Köszönöm a cukrot. Rég nem ettem már, azt hiszem ez most jól esett... Mondjuk a mentolosat határozottan jobban kedvelem.
- Nekem az édes jobban tetszik. Ezeknek még az ízét is érzem. - Tényleg, egész fura. Egy vámpír, aki halandó kaját eszik. Szóval érzi a cukor ízét. Viszont... miért kezdtünk baráti csevejbe?
- Én nem bírom az édeseket... Sőt, kifejezetten utálom, ha valami túl édes. - Amint kimondtam a pár szót, a hátam mögélépett és a hátamhoz szorította a saját fegyverem. Szóval nem csak én kapcsoltam, harc közben nem bájcsevegni kéne. Nah, törjük a fejünket. Vámpír, mögöttem, fa tölténnyel... Bár nem olyan erős, mint a sima töltények, ez is elég szép sebet képes ejteni, ha jó helyre lőnek. Ai tökéletes helyre célzott ahhoz, hogy beledögöljek, ha ezt a lövést bekapom. Ismét a zsebembe nyúltam. Volt még egy pár cukrom, egy fegyverem, amit nem használhattam, és a kezem, amivel szintén semmit nem tudtam tenni. Ha Ai okos vámpír, akkor minden mozdulatomért belém lő egyet- egyet. A kezembe szedegettem a cukrokat és sorra kibontottam és bekaptam őket. Legalább ne menjenek már pocsékba. Minden esetre Ai nem éppen a legokosabb... Vagy legalábbis az a népművészeti cserépedény mögöttünk, arról nem szólt neki, hogy azon kívül, hogy a hátamhoz fogja a pisztolyt, lőjön rám, ha megmoccanok. Ez persze most kifejezetten nagy előny lenne számomra... Szépen lassan hátra pillantottam a lányra. Nem hiszem, hogy megakarna ölni, de azt sem, hogy nem. A kettő között szédelgek valahol, de hogy melyik felé billen a mérleg tányérja, fingom sincs.
- Végeztünk, Hiro? - Kiáltott hátra. Szóval a pasast Hironak hívják. Értem, ezért még később kap. Ai megunta, hogy várjon. Az első pillanatban, hogy nem figyelt megfordultam ököllel arcon csaptam. Nem tudom, mennyire fájt neki, de a fegyveremet eldobta.   Nem feküdt ki, hátrébb csúszott pár centit. Lehet, hogy ezzel újabb kihívást indítottam ellene? Hupsz... A Hironak nevezett egyed valamikor mögém került, és most ott tapsolt.
- Hogy én mennyire rühellem a te “kedvesedet”.
- Nem vagy egyedül. - Vágta a képembe Ai. Erősen koncentrált, az ereje még inkább érezhető volt. Szinte vágni lehetne a belőlem áradó feszültséget, és a belőle áradó erőt. Közeledik egy másik. Láthatóan Ai is észrevette, a koncentrációja pedig egy pillanatra elterelődött. Mikor az ismeretlen  vámpír elém ért, hamuvá égett. Szóval ezt akartad, te liba? Hmm... Az viszont nem kétség, hogy nem csak én lepődtem meg. A mögöttem álló Hironak még nálam is jobban leesett az álla.
- Tudod... Értékelem, hogy ilyen jól tudsz sütni, de ezt ne rajtam gyakorold. A boltokban lehet kapni csirke húst, ilyeneket, szórakozz azzal. - Ha az eltalál, szép halálom lesz... Még a hamvasztásért sem kéne fizetni, pedig én rendes temetést akartam sírkővel meg idézettel, meg minden vacakkal, amik ilyenkor kellenek.
- Nekem sem a vámpír a kedvencem. Azt hiszem jobb, ha megyünk. Ismertem a fickót és... hát nem igazán vagyunk puszi pajtások a főnökével. - Ai merengett valamin. Ha csak ketten lennénk, megkérdezném ki az, akivel “nem igazán puszi pajtások”, de ezzel a fickóval semmi kedvem egy légkörben lenni.

    Amint kikerültek a látótávolságomból, összerogytam. Azt hiszem eddig is csak a makacsságom tartotta bennem az erőt, de most, hogy nincs mit veszítenem, már az erőm is elhagyott. Simán meghúzhatta volna a ravaszt. Egy percébe sem került volna, hogy megöljön. Túl erős... Túlságosan erős, hogy én, vagy akár bárki a bázisról meg tudja állítani, ha valamit eltervez. Talán az egész országban nincs olyan, aki képes lenne rá. A hátamra fordultam és az eget bámultam. Gondolkoztam. Apám összefüggésben áll Ai-al és az apjával. Simán megölhettem volna Ai faterját, de nem tettem. Most pedig Ai simán kinyiffanthatott volna többször is, de nem tette. Lehetséges lenne, hogy ez tényleg csak egy játék volt? 

Azt hiszem ez a fejezet is elég hosszú, és úgy érzem, a többi csak még hosszabb lesz. A következő - ötödik - fejezetet már két részre fogom bontani, mert az végképp nagyon hosszú. A hetedik fejezettől várhatóan több leírás lesz benne, egyelőre ez még  nem látható. Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett. :))

Kutyulmányok..

Az új bejegyzésben több mindent hozok.
Van egy újabb szösszenetem, alkotmányom, nevezzük versszerűségnek.

"Csak azt becsüljük igazán, miért dolgoznunk kellett,
Mi könnyen ölünkbe hullott, könnyen el is mehet.
Nem becsültem meg, amiért dolgoznom muszáj volt,
Mikor az ölembe hullott, hazudott és elárult."

Ez csak úgy jött, oktalanul. ^^" Egyik ismerősöm azt mondta, ez olyan "Enikő stílus", ezt asszem dicséretnek könyvelem el...

Ezen kívül folyamatosan dolgozgatok a történeten - igen, igen, jól van, ma hozom a negyedik részt is... - és közben ötletezgetek. A friss dolgok a következőek:
A 7. fejezet címe nem "Döntés a semmiért" lesz, hanem "Lista az angyalokról", mert hogy azok is felbukkannak... Van itt minden, démontól kezdve a mennyekig :3. (Tényleg, lassan össze kéne szednem egy újabb véleményes posztyoty. Ha van bármi, amiről érdekelne a véleményem, írjatok!)
Aztán lesz még egy fejezet - több is, de most csak erről az egyről van szó - az talán a nyolcadik, vagy  kilencedik, aminek címe "A halál könnyei" ez egy Banshee-vel való találkozás kalandja lesz, hát, nem is tudom.... Kicsit félek, melyik karakterem fog meghalni. Ezek mellett még ott vannak a boszik, róluk még nem sok szó volt, valahogy őket is fel kell vonultatni...
Ti szeretitek a papnőket? Milyennek képzeltek el egyet? A fekete bigyuszban lévő, imádkozós típus, vagy inkább a fütyüljünk istenre és öljünk démonokat jó pénzért, idő mulatás képp típus az, amelyik vonz?

Megint csak az álmaimmal jövök, ez nekem egy "szeressem" téma, imádok ezekkel kínlódni...
Nem rég kaptam egy ilyen "Mit jelentenek az álmok" könyvet, azóta is porosodik, hát tegnap elővettem csak úgy kíváncsiság képp, hogy mit is jelenthet, mert ez nem egy "meg fog történni" álom volt... Nah, felcsapjuk a könyvet, kikutatjuk a szavakat, és jellemzünk. "Telefon/ távbeszélő: Valaki felhív: Valaki lemond egy találkozót." Oké, tovább megyünk, elkönyveljük magunknak a lehetőséget, hogy ez megtörténik. Befejezzük, visszatesszük a polcra, kidobjuk az összesítős cetlit. Másnap - azaz ma - fürdés, készülődés, irka- firka, összeszedjük magunkat, hogy készek legyünk a találkára... Jön egy üzenet: "Szerintem halasszuk el". Nah, elő a kukát, a cetlit, a listát. "Valaki elhalaszt egy találkozót." Röhögni kezdek, és megvárom, míg rám szólnak, hogy hagyjam már abba. De ez most tényleg vicces volt. Szóval úgy jártam, ahogy gondoltam... Az álmaim nem mindig úgy teljesülnek, ahogy várom őket, néha a jelentésüket kell(ene) néznem.

Am szeretitek a Magashegyi Undergroundot? Én imádom a "Rongyolódó" és a "Kocka Rap" számukat *.*. Most vasárnap jönnek le ide, és itt lesznek este hattól *.* Annyira jóóóó. Asszem bátyámmal kimegyek megnézni. Most hallgatok tőlük új dalt, pl. Az álmatlanságot, az is nagyon tetszik.

Nah, akkor összeszedve a dolgokat: Ma még jön egy Negyedik rész, Holnap írok egy keveset az újdonsült véleményemről a Fantasztikus lényekkel kapcsolatban, és hamarosan lesz egy bejegyzésem újra magamról, egy kis életsztorizgatás, nosztalgiázás... Tervezek írni egy novella szerűséget, bár inkább csak apróbb szövegnek nevezném, annak témája elvileg az "Árnyék és a fény" lesz, de ezen még jogomban áll változtatni xD.  Köszönöm, hogy ismét elolvastátok a bugyutaságaim, este felé hozom a fejezetet ^^.

Augusztusi felhők...

    Bárhogy is tépkedem a hajam, lassan itt a szeptember, "itt van az ősz, itt van újra..." és lassan elkezdődik az új iskolában az új életem. Szerencsére, mivel nem vallásos suliba fogok járni, továbbra is hordhatom a halálfejes felsőm, meg ilyenek, szóval most kicsit megnyugodtam. Inkább az izgat, hogy mivel nem tudok róla, hogy bárki is jelentkezne Közgazdaság szakra az osztályomból, így azt hiszem teljesen egyedül leszek majd... Így kicsit nehéz lesz megtalálni az osztályt, meg a tantermet... ha legalább ketten lennénk, az már is sokkal jobb lenne, akkor bíznék magamban... Emiatt nagyon fogok izgulni, hajlamos vagyok eltévedni a legegyszerűbb helyeken is. Úgy érzem, ez egy Impossible* küldetés lesz...

Ami a leges legrosszabb abban, hogy mindjárt vége a nyárnak, hogy én még NEM ETTEM DINNYÉT!!!! Ezt a szentség törést egyszerűen nem vagyok képes elviselni... *Depressziós*

Minden esetre én várom az őszt... Nem csak a suli miatt, én magát az évszakot is imádom. Meg ilyenkor rengeteg képet tudok készíteni. Gyönyörű a természet, meg minden, és a közérzetem is jobb... Nem is beszélve arról, hogy akkor van a névnapom és a szülinapom.

 Találtam egy dalt, ami nagyon tetszett - most épp lyukasra hallgatom -, a címe Impossible, és James Arthur énekli. Nem csak a dallama, de a szövege is magával ragadott. Egyszerűen zseniálissz. :3
Nah meg találtam pár dalt, amit már egy jó ideje kerestem, még pedig kiderült, hogy mindegyik Breaking Benjamin. Olyan jóóóóók *.*

Egyébként ha bárki olvas mangát, annak jelzem, hogy az Anime Hunter beindult, és lassacskán kerülnek fel a fejezetek. Folyamatosan bővül a kínálat, ha jól tudom ma pl. a Deadman Wonderland első fejezete kerül fel. Szerdánként lesz fent az, aminek a szövegét én fordítom, a Watashi ni xx Shinasai, és csütörtökön/ pénteken pedig a Shaman King. Eddig ezek várhatóak, a Shaman King mangájának első fejezete már fent is van, mindenkit várunk szeretettel ^^.

Azt hiszem ennyi lenne ez a bejegyzés. Hamarosan hozom a Negyedik fejezetet, aminek címe "Harc a baráttal, vagy háború az életért?" . Remélem tetszeni fog, ebben a fejezetben még nem írtam leírást, és még az ötödikben sem lesz, a hatodikban már kijavítom a hibát, és nem csak párbeszéd lesz - de az is lesz bőven - hanem külső jellemzés, terepek leírása ^^. 

Te voltál az... az ismeretlen, kiért tán életem is adnám...

    Csak egy parfüm, egy üveg, egy illat... Csak egy érzés, a fájdalom, a könny, az emlékek elegye... Harag, düh és szégyen. Az elfogadhatatlan bűntudat. Tehetetlenség. Mit rejtenek ezek a sós vízcseppek, melyeknek tengere szánkázik le arcomon? Nem, nem hibáztathatlak téged. Megtenném, megszeretném tenni, menekülni a tények elől, de még is, csak magamat tudom gyűlölni. Felemészt a tudat, hogy mindent, amit most átélek, egy olyan ember miatt teszem, aki eddig eszembe sem jutott... Most pedig egyik pillanatról a másikra felforgatod az életem, úgy, hogy még csak nem is teszel semmit. A torkom összeszorul, de ordítanék... Fáj, a szemedbe ordítanám, hogy milyen szörnyű ember vagy, de azzal csak azt érném el, hogy még jobban megsebzem magam... Túl tökéletes az illúziód ahhoz, hogy én, a gyermeki, tehetetlen, háttérbe szorult lélek megbonthassam azt.

"Lépj túl rajta!" - Ezt kéne tennem... Minden porcikám ezt kívánja, még is... Előttem lebeg az, amit eddig tettem... tettünk... tettél... A kezem az arcomhoz kapom, eldobom a rajtam lévő szemüveget. Ez mind az én hibám... A könnyek versenyt futva egymással peregnek a szememből, összeszorítom az öklöm, hogy a körmöm már a tenyerembe mélyed... Bár kerestem volna az emlékeket, győzködtem volna magam, hogy többet nem foglak látni... Miért kell csak azért is bántanod engem? Álmomban eljönni, hirtelen újra felbukkanni... ez a végzetem, igaz? Túl sokat tettem érted, el kellett rám pocsékolnod az időd, ezért most szenvednem kell, mert idióta, tinédzser fejjel azt hihettem, ha én megbocsátok, megbocsátást nyerhetek én is? Mert azt hittem, ha mindenem beleadom egy ilyen barátságba, ami már réges rég, vagy már a legelején elveszett, akkor megmenthetem? Hülye voltam, megérdemlem a sorsom. Én, a szürke egér, aki csak a sötétben bújhat meg, az árnyékodban, a lábadhoz sétáltam, és cincogtam, azt remélve, talán a tenyeredbe veszel. Végül a tenyeredbe vettél, és elhajítottál valamerre, majd tompa, fájdalmas puffanással földet értem.

Aggódok, félek tőled... magamtól... kettőnktől. Ha legközelebb találkozunk... Ismét elhajítasz? Beszélsz még hozzám, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagysz? Bármit is tégy, én mit tennék? Elmondanám, mit érzek, felbontva ezzel mindent, elvágva a vörös fonalat? Vagy csak szimplán megbocsátanék, ahogy mindig, és úgy tennék, mintha mi sem történt volna? Képes vagyok rá... Évekig ezt tettem, akkor pont most miért ne tenném? Elvégre mi jó barátok voltunk, akkor biztos azok vagyunk most is... Én mindig melletted állok, hozzám bármikor jöhetsz... Nem, ez nem ilyen egyszerű. Bármikor mondtam bármit, te nem szóltál semmit. Hamis mosolyt mutattál, és hagytad, hogy úgy érezzem, fontos vagyok. Hogy vagyok valaki, lehetek olyan lény a te csodaországodban, aki nem egy eltaposni való bogár. Figyelmes akartam lenni veled, segíteni neked, de te... figyeltél arra, mikor mit mondasz? Gondolkoztál órákat azon, mit mondj nekem, hogy ne sérts meg, még is az igazat mond? Volt olyan éjszakád, hogy nem aludtál, mert ajándékot csináltál nekem, nehogy alul maradj a többiekkel szemben? Gondoltál arra... hogy milyen érzés lehet, hogy senki sem áll ki értem? Volt olyan pillanat, amikor azt gondoltad " Ha ennek rossz lesz a vége, vagy ha beledöglök is, de megvédem, mert a barátnőmről van szó"? Emlékszel, mikor a torna öltözőben megígértem minden lánynak, hogy értük akár az életem is adnám? Buta szavak, ugye? Kár, hogy én halálosan komolyan gondoltam...

"Köszönd meg, hogy ilyen kitartó lelkem van... " Én, az egérke, voltam olyan merész, hogy eléd lépjek, és miután eldobtál, akkor is visszamentem. Hűséges voltam, nem úgy, mint te, és végül kihasználtak, de... meg kell mondjam, jobban belegondolva, örülök neki. Így végre rájöhettem, hogy félre ismertelek. Már lebontottam az illúziód. Már nem vagy hatással rám, nem akkorával, hogy befolyásolni tudj. Kérlek, köszönd meg, hogy ilyen kitartó lelkem van...
"... hiszen így dobálhattál, ahányszor csak kedved tartotta. "

Mától... én nem fogok melletted kiállni. Kereshetsz, de ha megtalálsz, kérlek, ne várd, hogy jó leszek. De hidd el, az életem még így is eldobnám érted, akit nem is ismerek igazán... mert te vagy az az ismeretlen... és én vagyok az a hűséges cincogi, akit már ha nem is dobhatsz el, talán még jó lehet valamire.