Szösszeneteim

"Az életem olyan, mint a csokoládé.. Van, amikor keserű, mint az étcsokoládé, van, amikor világos, édes, mint a fehér csoki, van, amikor szeretettel, szerelemmel teli, mint az epres csoki, és van, amikor haraggal teli, dühös, mint a fekete csoki. Még is, mindegyik csoki, és mindegyiket szereti valaki. Én az étcsokit szeretem, nem azért, mert olyan keserű, mint az életem, hanem azért, mert nem olyan édes, mint a fehér csoki. Keserű, még is bármikor megmutathatja a jó oldalát is. Az étcsokoládé megtanít élni, a fehér csoki megtanít arra, hogy mindennek van jó oldala, vannak szép pillanatok, az epres csokoládé megmutatja, hogy bárhol, bármikor, bárkivel vagyunk, a szeretetünkkel, vagy egy kis szerelemmel boldogabbá tehetünk valakit. "

"Oh, hogy akadna a torkodon egy meteorit."

" Hogy azt a bukdácsolós, topa, batár lábú, ük nagynénédet, aki elfelejtett védekezni az olyan idióták ellen, mint amilyen te vagy, te törpe!" ~ Húgomnak mondtam, amikor majdnem elesett a biciklivel és ráugrott a lábamra. ~

"A halál is mindig olyan lapokkal játszik, amik nem is az ő kezében vannak... Ezért nyer előbb vagy utóbb ő."

"Szeretem a rózsákat.. Sok színűek. Néha, ha nem vigyázunk szúrósak, de ha óvatosan, óvakodva nyúlunk feléjük, nem bántanak, megérezhetjük az illatukat. Nem kell tőlük félni, de vigyázni kell velük. Gondozni, gondolni kell rájuk, különben elhervadnak, de nem szabad túl sokat törődni velük, mert talán megunjuk őket. Ha szirmot bontanak, csodálni kell őket, de hervadáskor csak hagyni kell, hogy maguk legyenek. - Olyanok, mint én. Vágynak arra, hogy óvják őket, de saját védelmükben attól is védik magukat, aki óvná őket. Vágynak a figyelemre, még is olyan egyszerűek, vagy túl feltűnőek, hogy inkább elkerülik őket. Olyan vadak és szelídek... Szeretem a rózsákat, mert olyan, mintha egy érintéssel megismerhetném a saját lelkem legkisebb zugát is."