Sok- sok minden.

Először is, igen, még élek. És nagyon szépen köszönöm, hogy lassan elérem a négyezres látogatottságot, és már van nyolc feliratkozóm! :))) Ezért nagyon- nagyon hálás vagyok!

Többek között itt az iskola, és mint említettem már, eléggé lenyúzza a bőröm, és az időm is. Így sztorizgatni sincs nagyon időm, szóval az ötletek felhalmozódtak, és most sok- sok újdonság fog rám várni nyáron.

Ami miatt most úgy döntöttem, hogy bejegyzést írok, az az, hogy egyrészt nagyon rég gépeltem már nektek, másrészt pedig kiolvastam Nalini Singh - Angyali vadász sorozatát, és most kedvem támadt mindent egyesével leírni, ami eszembe jut, szóval ne várjatok összefüggő mondatokat.

Nalini Singh - Angyali vadász

Az alapsztori rettentő egyszerű: Vannak Arkangyalok, angyalok, vámpírok és vámpírvadászok, valamint az emberek. Semmi más. Hát nem nagyszerű? Nem, nem az.
Az ötlet alapvetően eltér mindentől, amiről eddig hallottam, főleg a Twilight és Vámpírnaplók drasztikusan unalmas "Szerelmes vagyok egy vámpírba, és hú de szar nekem" (E kettő sorozat/ film/ könyv rajongói meg ne haragudjanak rám! Kééééééérlek!) sztorijától. A vámpírokat az angyalok és arkangyalok teremtik. A vámpírvadászok pedig egy Céhbe tartoznak, vannak született vadászok, és a sima emberek. Ez eddig fix, de jön a bökkenő:

    Első kötetünk főszereplője Elena, és New York gyönyörű szemű és kegyetlen arkangyala, Raphael.
    Elena a legjobb szakmájában, született vámpírvadászként. Raphael pedig a legjobb vadászt akarja, és nem tűr ellentmondást. Persze a hölgyemény még nem is sejti, mibe csöppent bele... És nem is sejtheti. A feladata annyi, hogy találjon meg egy Arkangyalt, és vége. De az már nincs benne a leírásában, hogy érezzen vonzalmat a kegyetlen, férfias, de egyben igazán... hmm... *Csócsálja az alsó ajkát* férfi iránt. Pedig ez határozottan megtörténik, és nem is marad egy éjszakás kalandként egyikőjük emlékezetében sem. Persze a dolgok bonyolódnak, és immáron Elena nem elégszik meg annyival, hogy Raphaelnek megtalálta a keresett személyt, mellette akar maradni a harcban is. És hát... ennek vannak következményei.
    Ebben a kötetben félig- meddig megismerkedhetünk Dmitrivel, Harangvirággal - kinek becses neve Illium - Jasonnal, és Saraval. Dmitri, Jason és Illium Raphael szolgálatában áll, a Hetek tagjai. Sara pedig Elena "Főnöke" és legjobb barátnője, a Vámpírvadász Céh igazgatója, aki egykoron maga is vámpírvadász volt. Mindannyian nagyon érdekes, olykor- olykor vicces, néha pedig komoly karakterek, mindegyiknek meg van a maga egyénisége.

A második kötet szintén róluk szól, ezt inkább nem is részletezem. :) Nem akarok mindent lelőni, ahhoz túl jó.

A harmadik kötet szereplői ismét ezen két személy, de most minden bukik... A világot földrengések rázzák, érthetetlen természeti zavarok. És mindez csak olyankor szokott előfordulni, ha... (Oh, ha nagy bajok jönnek!) ... egy ősöreg felébred. Oh, ez is egy szaftos sztori, remélhetőleg nektek is nagyon fog tetszeni ;)

Negyedik kötetünkben minden változik... Eddig Elena és Raphael nem éppen nyugodt életét követhettük számon, most a háttérbe szorult szereplők kerülnek elő. Dmitri, és Honor együtt fognak nyomozásba. De ahogy azt várhatjuk, nem csak nyomozás lesz a vége. Mind Honornak, mind Dmitrinek elég sok dolog történt a múltjában, és mindkettőjüknek fájó sebek szakadnak fel, míg együtt dolgoznak. De míg együtt dolgoznak, talán nem csak a fájdalom, hanem a vágy is lerombolhatja a falaikat?

Következő rész az Angyali szárnylás (bevallom őszintén, én ezt ötödikként olvastam el, és csak most jöttem rá, hogy ez a negyedik ), mely négy novellát foglal magába.

Angyali Játszmák
    A vámpírvadász, Ashwini arra kényszerül, hogy magával vigye küldetésére a vámpírt, Janvier-t. Persze sosem származik semmi jó abból, ha egy vámpírvadász egy vámpírral dolgozik, de ha az egy nő és egy férfi, és ez még azzal is tetézve van, hogy ez a nő Ashwini, a férfi pedig Janvier, akkor végképp nem számíthatunk semmi jóra.

Angyali Próbatétel
    Sara, aki eddig a vámpírvadász céh vadásza volt, nehéz kérdés elé áll. Ő lesz az igazgató, vagy sem? Persze mi már tudjuk erre a kérdésre a választ. A lényeg pedig, hogy az angyalok próbára teszik, s ez nem is olyan egyszerű, ha időközben találkozol a Hóhérral - aki történetesen rohadt helyes -, és mindemellett még egy ügyet is meg kell oldanod.

Angyal és farkasa
    Noelt, a vámpírt (akit a második kötetben eléggé megnyomorítottak) Raphael most egy új területre küldik, ami szintén az övé, de egy 600 éves angyalnő, Nimra uralkodik.
Nimra kegyetlen nőszemély hírében áll, de ez egyáltalán nem igaz. Egy kedves, törékeny nőt rejteget pajzsai mögött, aki mellesleg nagyon kedveli a macskáit. Persze Noel nem indokolatlanul került oda, Nimrát megakarták mérgezni, neki pedig kötelessége, hogy kiderítse, ki tette ezt... Az eredmény igencsak meglepő lesz.

Angyalszárny
    A négy novella közül ez a legterjedelmesebb, talán ez hasonlít legjobban az eddig felépített történetekre.
    Jessamy, a Menedék tanítója nem repülhet. Nem tud. És nagyon- nagyon idős...
    Galen harcosnak született, és akként is nevelkedett. Gyermeki vágyai még mindig élnek.
Kettejük találkozása... Raphael műve. Nem, nem kerítősdit játszott. Semmi ilyen nem állt szándékában. Galen eljött egykori urától, és most Raphaelnél kíván szolgálni. Ez is nagyon érdekes történet, kiderül, hogy Illium honnan kapta a "Harangvirág" becenevet, megismerhetjük Illium fiatalos, és bolondos énjét, és még sok mást.

    Ötödik, és tudomásom szerint egyben utolsó kötetünk az Angyalárny. A sztori főszereplője Jason, a fekete szárnyú angyal, és  Neha lánya, Mahiya. Jasonnek muszáj véresküt kötnie neki, mikor Neha férjét holtan találják. Raphael kémmestere nyomozni kezd, de a gyilkos kilétén kívül számos információ is tulajdonába kerül... Nem is beszélve egy hölgyeményről.

Összegezve az egészet, nagyon- nagyon megszerettem Nalini Singh könyveit, és az írásmódját, szóval már bele is kezdtem következő sorozatába, ami szintén nagyon ígéretesnek érkezik. Remélhetőleg arról már sokkal jobb beszámolót fogok írni, úgy érzem, ez eléggé rosszra sikeredett, de ne foglalkozzatok vele, a lényeg, hogy... OLVASSÁTOK EL A KÖNYVEKET!!!

Egyébként pedig, visszatérve az álmodozásból, közmunkás lettem xD. Nah, nem pontosan, de le kell dolgoznunk ötven órát, hogy leérettségizhessünk... Ebben benne van minden: Segíteni iskolában, idős embereknek vásárolni, meg oda menni, ahova küldenek. Ezt lehetőleg két év alatt, hiszem harmadikban általában jogsit intézünk, negyedikben meg ott az érettségi. Én egyelőre úgy állok, hogy van három órám, + ha betudom építeni az órarendembe, akkor megyek az előző sulimba az angol tanárnak segíteni. Ez pedig érdekes lesz, mert fogadni mernék, hogy lesz max 1 vagy 2 alkalom, amikor az óráim után oda tudok érni a suliba, hogy segítsek a tanárnak! De sebaj! Megoldjuk xD.

Random iromány

    Az élet... Mindenki mást hisz róla, mindenki másképp látja. Van benne minden. Minden, ami kell, minden, ami nem kell, és minden, amit megkaptunk. Fájdalom, boldogság. Béke és harc. Hiszen egy embernek rengeteg mindent át kell élnie... Kapnia kell mindenféle tortából egy szeletet, de néhány sütiből nem kaphat. Akkor túl unalmas lenne. Azokért küzdenie kell, vagy ha fél a harctól, le kell mondania róla. Ezek vagyunk mi. De az időnk véges, van, hogy önszántunkból, van hogy csak azért, mert már elfogyott a nekünk kiosztott percek száma. Nem is lehetne az örökké valóságig élni. Senki sem lenne képes rá. Ahhoz szívtelenné kell válnia, nem szabad éreznie, és a végén az egyedül létbe halna bele... Ha a teste nem is, a lelke mindenképp.
    A halál is csak azért kell, hogy a szenvedésnek véget vessen. Persze félünk tőle, rettegünk, hogy elveszítjük az életet, a sok szenvedést és boldog pillanatokat, és attól, hogy elfelejtenek minket. Hiszen nem akkor halunk meg igazán, ha a testünk sírba kerül, ha szívünk leadja az utolsó dobbanást, ha tüdőnk többé nem telik meg levegővel... csak akkor, ha már senki emlékei közt nem létezünk, ha elfelejtették hangunk, és már csak egy képen szereplő idegenek vagyunk.
    Még is, ha ott maradunk... Ha tovább emlékeznek ránk, az fáj nekik. Azt gondolják, "miért pont ő?" vagy "miért neki kellett meghalnia?", és hibáztatják, okolják magukat és egymást, sírnak, lelkük meggyötört lesz. És mindez azért, mert elhalálozunk, és emlékünk bennük marad. De ha nem emlékeznek ránk... Nem fájna ugyan úgy az üres hely, amit magunk után hagytunk?! Az a lyuk, ami ott van, de nem tudják, mi után maradt ott? Amit nem tudnak betömni, mert nem jönnek rá, hogy valaki olyan hiányzik onnan, aki már nem él? Ez ugyan úgy fáj... Erőteljesen, kínzón, és életünk végéig. Mert mindennek fájnia kell, de minden boldog is, és mindennek meg van a maga jó oldala is, csak keresni kell, a bánatban is.

Mostanában igen sok dolgom volt, van és még lesz is.

Egy hete meg tudtam, hogy asztmás vagyok, bár ez nem rendes asztma, csak terhelésre jön elő. A doki jó fej, kedves, aranyos, és megmondja, mi a bajom, nem dumál mellé. Hétfőn szóltak, hogy van egy lyuk a szívem balpitvari ösvényén, de az nem számít túl sokat. Egyébként semmi probléme :)

Sok, nem, nem is... Rengeteg sztori ötletem van, de csak egyet sikerült elkezdenem. A BPS - ez még mindig szörnyű névvel rendelkezik - most hanyagolva van, egy részt nem tudom, hogy folytassam, más részt pedig nem is nagyon van rá időm sem, és meg kéne változtatni - már megint xD.

Időközben olvasgatok, most rákaptam az Angyali Vadász sorozatra, ami határozottan elnyerte a tetszésem. *.*
Imádom a karakterek személyiségeit, ahogy a külsőt és a belsőt, az érzéseket leírja, a poénokat, egyszerűen mindent! Majd írok róla - talán -, ha végeztem, egyelőre inkább csak olvasom. De tudom ajánlani mindenkinek Nalini Singh könyveit, amiket eddig befaltam, azok rettentő jók voltak.

Nah... Azt hiszem, jah, nem.
Aki játszik League of Legendssel, - azt hiszem tudjátok, miről beszélek - és szeretnének velem együtt játszani egyszer- kétszer, nyugodtan vegyenek fel EgoPrincess vagy Panda526 néven barátnak, és majd ledumáljuk. Egyébként igen béna vagyok, szóval ne várjatok tőlem túl sokat, de játszani szeretek :3.

Most már tényleg ennyi, húzok elfele, írom a sztorit, aztán kiolvasom az angol könyvet, és tanulok. Helyzetjelentésünket hallhatták.

Am érdekel valakit a történet? Igen bénuska, de nekem tetszik (eddig) és gondoltam megkérdezem.