Könyves polcom.. tárulj-tárulj!

    Tudom, ilyen későn is csak én vagyok az a hülye, aki írni kezd, de most jutott eszembe - kezdem úgy érezni, hogy nincs eszem.. -. Nem rég elkezdtem olvasgatni, és elég sok könyvet leszedtem különböző formátumokban (pdf; doc), amit szívesen megosztanék másokkal is. Arra gondoltam, hogy felírnám egy listába, hogy melyik könyveket tudnám elküldeni e-mailben, és ha valakit érdekel, az ír ide egy bejegyzést, vagy ír nekem egy e-mailt. Szívesen segítenék másoknak is megtalálni az éppen keresett könyvet, hiszen nekem sem volt egyszerű összeszednem azokat, amik épp megvannak. Ha pedig vannak saját letöltött könyveitek, azt szívesen várom :) (Persze csak ha ti akarjátok elküldeni).
     Szóval hamarosan készítek egy listát arról, hogy milyen könyveket lehetne elkérni tőlem, és felírom az e-mail címet is, ahol kérhetitek tőlem. A könyvkérés menete (ez majd ott is ki lesz írva): Adj meg egy e-mail címet ( csak ha itt írsz. ha nekem küldesz e-mail-t akkor nem kell), és írd le, hogy melyik könyveket szeretnéd megkapni a listából. Ennyi lesz az egész, én pedig amint tudom, küldeni fogom. Remélem sokaknak hasznos lesz ez a lehetőség! :)

Nah, mára, vagyis tegnapra ennyi. Ma még jövök majd két bejegyzéssel, meg az ígért listával. :)
Ha már itt vagyok, elmondom, miről fog szólni a két bejegyzés:
- Bejegyzés1: Hogy néz ki a halál? Mi van, ha nincs is alakja?
- Bejegyzés2: Az élet hoss(sssssssss)zú útja (- Sziszegjünk együtt!)

Na, most már tényleg viszlát! Ha még többet írok, szerintem lefognak ütni engem :S. Az meg nem lenne túl jó, hiszen az fájna a picike-fejecskémnek. >.<" - MEGŐRÜLT. Ez a nőszemély tényleg őrült. Valaki!! Kérem vigyék bolondok házába! Azt hiszem visszatért a bölcsibe!

Tükör.. tükörkép.

    Utálom a tükröket. Nem szeretem látni magam, azt, aminek tűnök kívülről, az álarcot, amit magamra aggatok, hogy elrejtsem a valódi érzéseim. Lassan úgy érzem, hogy nem tudom letépni a maszkomat, és örökre ilyen maradtam, de néha még belekapaszkodok az utolsó, apró reménybe és megpróbálkozok.
    Sokszor hallom a kérdést - amit nem feltétlenül nekem tesznek fel -, hogy "néztél már tükörbe?". Néha elgondolkozok rajta, hogy milyen az, amikor valaki tökéletesnek látja magát, amikor sikerül elhitetnie magával, hogy benne minden jó. Csodálom őket, hiszen rengeteg lelki erő kell ahhoz, hogy valaki naivan és vakon tudjon élni. Persze még inkább csodálom azokat azokat az embereket, akik nyitott szemmel járnak, elfogadják magukban és másokban is a hibát, és megtesznek mindent azért, hogy javítsanak magukon, hogy segítsenek másoknak vagy hogy mások elfogadják őket. Akaraterővel rengeteg sikert ellehet érni, és ezt ők tudják, hiszen mindig jobbá tesznek valamit. Vagy észre vesznek egy hibát magukban, és kijavítják, vagy más életét egy picit szebbé teszik. Vannak, akik irigyek rájuk, hiszen ők erősebbek mindennél. Én inkább csodálom őket, a szépséget a lelkükben, az életet és az azzal járuló fájdalmat, amit eddig le kellett küzdeniük, még is továbbra is erősek maradtak és hittek abban, amit kitűztek maguk elé. Ilyen akarok lenni én is, de mégsem. Én azért nem mászok magasra, mert félek az eséstől, azért nem adom magamat, mert félek attól, hogy elvesztek valakit. Nem mondhatom ki, amit gondolok, hiszen mindenki ellenem fordulna, s nem értenék meg, hogy miért vagyok ilyen, hogy miért látom így a dolgokat. Rengeteg fájdalom ért azért, mert olyannak adom ki magam, aki mindent eltűr, aki mosolyog egy hülyeségen, amit ellene követnek el. Még is, mikor már senki sem lát, csak lekuporodom a sarokba és a térdemre hajtom a fejem. Nem látja senki, de nekem is fáj. Engem is zavar, sőt tudnék ordítani, vagy akár fel tudná pofozni, meg tudnám ölni azokat az embereket, de mi értelme lenne? Hiszen akkor csak azt érnék el, amit akarnak. Csak azt mutatnám meg, milyen is a belsőm, milyen lenne az, ha egyszer kifakadna a dühöm. Akkor már nem csak azért ordibálnék, amit ők elkövettek ellenem, hanem azért is, amit eddig lenyeltem másoktól. Akkor minden dühöm felemésztené a józan eszem, azt pedig senki nem akarná, főleg nem én.
    Jahj istenem, hogy kavarodtam el egészen a tükröktől az én lelki bajaimig? Borzalmas egy nő vagyok, annyi szent, minden őrültséget össze hordok.

Visszajelzések..

    Sokat blogolok (aránylag) és azt hiszem sok baromságról is beszélek, viszont szeretem a visszajelzéseket. Szeretném tudni, ha tetszik az embereknek az egyik téma, vagy bármi, amiről egy adott bejegyzésben van szó, hiszen akkor arról - ha van hozzá újabb ötletem - ismét fogok írni.
    Többször "beszéltem" nektek arról, hogy szeretek verseket és történeteket írni. Érdekelne titeket? Szívesen megmutatnék párat, sőt, azokról is érdekelne a véleményetek. Ezen kívül szeretek rajzolni is, örülnék, ha megnéznétek.. Tehát ha bármelyik ilyesmi dolog érdekel, vagy van ötletetek, amiről írjam meg a saját véleményem, vagy vele kapcsolatos egyik megélt történetem, akkor írjatok hozzászólást! Csak bátran, nem harapok! :)) Egyébként kérdezni is nyugodtan lehet, ha elég összegyűlik, akkor nyitok ezeknek egy külön részt :). Tessék sok kérdést küldeni, és sok választ fogtok kapni! =^.^=

Diák munka... legalábbis vmi munka pénzért (NEM SARKI...!!!!)

    Már egy jó ideje gondolkodom azon, hogy valamilyen munkát vállalnék, hogy legyen egy kis plusz pénzem, és mivel hamarosan itt a nyár - amit egyébként utálok és semmi értelmeset sem csinálok - és szeretném hasznosan eltölteni, aminek legjobb módja az, ha pénzt keresek.
    Eleinte gondolkoztam abban, hogy elvállalom, hogy idős emberek helyett bevásárolok, vagy ilyenek, vagy segítek nekik abban, amit tudok - hiszen szeretek segíteni, meg nekik is ól jöhet -, de erről lemondtam. Aztán gondoltam arra, hogy vigyázok gyerekekre, de az meg akkora  felelősség lenne, hogy biztosan nem engednék meg, hogy elvállaljam.. ráadásul ezekhez tapasztalt ember kell, aki elvégezte a babysitter-i (vagy nem tom milyen) képzést, és felnőtt, és tapasztalt, meg ilyenek. Most azon gondolkoztam, hogy elmegyek újságkihordónak, de szerintem azt sem engednék meg az ottani főnökök, hogy ott dolgozzak, így végképp ötletem sincs, hogy tudnék pénzt szerezni.. Szeretnék a városban maradni (nem akarok más városba utazgatni, hogy több pénzt költsek az utazásra, mint amennyi fizetést kapok, meg nem is akarok más városban dolgozni.. 14 évesen azért ez nem jó ötlet...Arra is gondoltam, hogy vmi kisebb virágüzletben segítenék, de sem a virág kötéshez, sem a locsolásukhoz nem értek, a nevüket pedig végképp nem tudom (felismerem a rózsát a nárciszt meg a szegfűt és itt kifújt a növény tudományom), így ott sem lenne sok hasznom, sőt, inkább hátráltatnám azt, aki ott dolgozik. Aztán volt még olyan ötletem, hogy egy kisboltban dolgoznék kisegítőként (huhúúú), de szentem erről is lemondhatok, itt soha senki nem fog egy 14 éves lányt alkalmazni bolti kisegítőként...

Azt hiszem a munkáról ennyit.. ha bármi fejlemény lesz ezzel kapcsolatban, írok, bár nem hiszem, hogy sikerül bármit is elérnem... Később még lehet, hogy írok!!

Írók, Írok, (S)Írok...

    Régebben terveztem, hogy videón beszélek, vagy esetleg beszélek, és közben lesz valami kép, vagy valami.. Lemondtam ezekről, inkább szövegeket vagy verseket írtam, és most is (s)írok. Régebben azért írtam, hogy kiadjam az érzéseim, szórakoztassam vele barátnőmet... Szerette olvasni a történeteimet és én is szintén kedveltem az ő ötleteit.. A helyesírásával cukkoltam, annak ellenére, hogy én  annyira gondolkoztam a folytatáson írás közben, hogy a végére teljesen értelmetlen mondatokat írtam.. Amatőr "íróként" - miként? meg vagy te húzatva? sértegeted itt az írókat! Te még az amatőrnél is rosszabb vagy! - élvezem az írást, ha meg jön az ihlet, ha megfogalmazhatom vagy ha megmutathatom valakinek, aki elmondja a véleményét. Sosem gondoltam olyasmire, hogy igazi író leszek, vagy hogy bárkit is érdekelnek majd a szövegeim, nem is akarom ezt.. főleg most.. Tegnap elég erőteljesen összevesztem - igen, nem ő a hibás, te hülye állat, jó lenne, ha ezt vele is közölnéd (NEM FOGOM!) - a lánnyal - igen, eddig ezt sem tudtátok (asszem) - akivel eddig írtam, így már annyira nem izgatnak az eddig elkezdett történeteim.. Nem akarom, hogy azért írjak, mert neki tetszett, és eddig mindegyik történetemről az jut eszembe, hogy azért tartottam meg őket, mert tetszettek neki. Nem törlöm ezeket, hiszen ezeken látszik a fejlődésem (már ha fejlődtem egyáltalán valamit) és szerettem is őket, de már egyáltalán nem izgatnak azok a szövegek.. Tegnap óta egy új történeten dolgozom, aminek egy durva lány a főszereplője.. az, hogy milyen lesz, nem tudom, nem tervezek előre semmit.. Majd alakul valahogy.. Már az sem fontos, hogy jó legyen, hiszen már csak a magam szórakoztatására írok. Aztán mikor legközelebb elolvasom, megint átalakítom és megint és megint és még folytathatnám.. Az a rossz, hogy az eddig elkezdett történethez is (ami egyébként "szerelmes" sztori), csak durva ötletek jutnak eszembe, mint pl.: a csaj hozzá vág a sráchoz egy vázát, vagy kitöri a nyakát vagy ilyenek, ami azért eléggé fura váltás lenne.. 

Azt hiszem elég mára.. Egyébként megérkeztek a bálos képek, de még csak az a kép van nálam, amin a családdal vagyok, azt pedig nem fogom felrakni. 

Brutálosan jó délutánt/estét vagy akármit..

What is love? Baby don't hurt me.... - Mi a szerelem?

    Már elég sokat említett barátnőmmel - akivel megosztom az érzéseim - ismét beszélgetünk.. Feltette a kérdést: " Mi a szerelem?". Sokat gondolkoztam, majd egy lecsupaszított választ küldtem:

"sosem voltam szerelmes.. honnan tudhatnám? egyesek szerint valami csodálatos, mások szerint szeretet, boldogság és fájdalom keveréke, megint mások szerint pedig valami baromság, ami nem is létezik, csak kell valami, aminek hívhatják magukat a párok "szerelmesek"."

A válaszom teljesen őszinte volt.. Én nem egyesek közé tartozom, én mind a három vagyok.. Hiszem, hogy van valami, amit annak hívnak, de nem hiszem, hogy létezik. Elhiszem, hogy boldog, de a boldogság fényének mindig meg lesz a maga fájdalmas árnyéka. Nem nézhetem a filmeket alapul, hiszen azok ugyan olyanok, mint a mesék, csak felnőttesítettebb változatban.. "Boldogan élnek, míg meg nem halnak". Uncsi. Az életben nincs boldogan amíg.. Az élet egy rohadt szemét dög, aki mindig azt a lapját mutatja, amelyik neki kedvező.. Válás, szakítás, csalás.. mindez egyik filmben sincs benne, vagy ha mégis, akkor ez a két része (szenvedés szakítás után, stb.) max két napig tart, aztán hirtelen bekopogtat a nagy ő egy vadi új fekete motoron, tökéletes arccal, gyönyörű, bazinagy kertes házzal, és gazdag háttérrel.. Kérdezem én - és fogadjunk, ismét én vagyok a kötekedős - HOL A FRÁSZ KARIKÁBAN VANNAK EZEK A PASIK A VALÓSÁGBAN? Hol van a helyes srác a suliból, aki eldobja a sok gyönyörű lányt maga mellől, akik várják minden kívánságát, és a csúf békát választja, aki még csak álmodozni sem mer arról, hogy a közelébe menjen? Vagy a "Hagyj békén, engedj el!" eset, amikor inkább megöleli és még jobban szorítja? Vagy a "- Utállak! - Rendben, de én akkor sem foglak elengedni a karjaimból." rész? Én vagyok a vak, vagy talán tényleg így van? Hmm... gondolkozzunk.. Mindkettő igaz - főleg az, hogy vak vagyok - de még életemben nem láttam olyan pasit, aki helyes is és kedvelne egy csúf békát - bocsi csajok! -....  Igen, most jöhettek a kérdéssel, hogy honnan a francból tudom én ezeket - feltételezem, gondolom, vagy bármi - ha egyszer még sosem voltam szerelmes? Gyerekek.. gyerekek... az, hogy nem voltam szerelmes, nem azt jelenti, hogy nem figyelem a körülöttem lévőket.. 1., Pont azért nem vagyok szerelmes, mert nincs olyan fiú, aki törődne velem.. /Igen, a csúf béka nem a többi lányról, hanem rólam szólt./ 2., Folyamatosan elemzem a fiúkat, akik körülöttem vannak, ráadásul sokszor kell tanácsot adnom, így nem igazán zavar, hogy nem voltam szerelmes.. EZEN A TÉREN. A többi téren igen is zavar, hogy még sosem volt rendes barátom..

Na mindegy, ennyit az én szerelemről alkotott képemről.. Ha bármi változás áll be, írok egy második részt ehhez a történethez... 

Devil is a loser...

    Szokásomhoz híven ismét rengeteg mondani valóm lenne.. Szeretek sokat beszélni és sokat elmélkedni, filozofálni. Mindennek próbálom a legtöbb oldalát, hátrányát, előnyét megtalálni, ezért mindig nagyon hosszú időkre szoktam elmélyülni az adott kérdésben, témában, noha ez csak az elmém egyik felét foglalja le, a másik folyamatosan gyűjti és hasznosítja az újabb információkat, újabb megoldandó problémákat.

    Fülemben üvölt a Devil is a Loser című szám, amit imádok.. Igazából - bár angolos vagyok - nem igazán értem a szövegét és nem is akarom - miért nem nézek egy angolról magyarra fordítást? Ha érdekelne, lefordítaná magamnak.. - . Erre még bátyámtól szoktam rá, de őszintén szólva nem igazán zavar, hogy ilyen zenét hallgatok.. Néha muszáj a "felnőttesebbik" oldalam - ami kattog a gondolatoktól, amik egyébként a felnőttek problémái - eltakarni egy kis gyerekesebb viselkedéssel, ehhez pedig tökéletesen megfelelnek ezek a "durva" - ahogy egyik ismerősöm nevezte - zenék. 

    Bár eddig kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy miről is akarok pontosan beszélni, most valahogy teljesen üres az agyam HELYE. Ez mindenesetre nagyon zavaró.. Az egyetlen ilyen téma, ami megmaradt bennem, az a következő:

    Ki vagyok készülve.. Az osztálytársam - egykori legjobb barátnő - újra bepasizott.. Gondoltam jó, nem izgat, nem zavar, ha neki jó, akkor nekem is.. De az, hogy mióta szakított vele az előző barátja - amihez nem értem, miért van közöm - agresszív VELEM SZEMBEN - ami egyébként én voltam régen - (velem, aki egyébként mindig segíteni akarok neki) és elfordul tőlem, mint baráttól, az már eléggé zavar. Nem fogható fel a "barátja van, természetes, hogy hanyagolja kicsit a barátnőit" részhez, hiszen akkor is ilyen volt velem, amíg nem volt barátja.. Lényeg a lényeg, hogy teljesen kifordult magából, én pedig... nem a testemet ért ütések miatt, hanem azért, mert félek, hogy valamelyikőnk - és az ő lesz - megsérül.. Félek, hogy megsérül az én lelkem is, hiszen én mindig mindent megtennék a barátaimért, de az ő lelke is meg fog sérülni, hiszen ha tényleg fájdalmat okoz, akkor én olyan balhét fogok kicsapni a dühöm vagy a fájdalmam miatt, amiben őt fogom megsérteni.. Nem akarom ezt, nem akarom azt sem, hogy ez így folytatódjon tovább, de én ezt már nem bírom. Muszáj lesz megtennem azt a lépést, amit a legjobbnak gondolok, hiszen én már nem tehetek mást.. Nincs esélyem arra, hogy visszahozzam azt a lányt, akit annyira szerettem, viszont nem fogok újra agresszívvá és bunkóvá válni, nem fogom felülmúlni őt azért, hogy észbe kapjon. Sikerült megváltoznom, egész nyugodt ember vagyok, és ezt nem fogom feláldozni érte, bármennyire is szeretném..

Napló, Kpop, versírás, vizsgák /NINCS IDŐM!!!!

    Mostanában (újra) elkezdtem naplót írni, ami azért jó, mert kevésbé vagyok idegbajos... Most rossz nem jut eszembe (midbe?!). 

    Szombaton meg volt a bálozás, kifejezetten jól éreztem magam mind a barátnőimmel való beszélgetés közben, mind a táncolás közben. Eleinte ellenkeztem, hiszen nem éppen kedvel(t)em a srácot, akivel táncolnom kellett, de a végére nagyon jól éreztem magam. Ráadásul sokkal vagányabbul nézett ki kiöltözve >.<. A fotós készített képeket, azokat elvileg még a héten megkapjuk, de nem biztos.. Ha jól sikerülnek, megmutatom őket /vagy néhányat/. 

     Nem régen írásbeli vizsgáztam, aminek már egy jó ideje tudom az eredményét, de a magyart csak ma tudtam meg, tehát összegezzünk:

- Magyar : Tollbamondás: 5; Szövegértés: 4

- Angol: 95% 5-ös (egyedül az osztályban)

- Matek: 2 !NE SZÓLJATOK SEMMIT XD!

A szóbeli vizsgám kedden lesz, remélem jól sikerül majd.. Angolból fogok szóbelizni, elvileg holnapra tanulom meg az első fél oldalt... A ppt nagyjából megvan, egyébként a Karácsonyról és Mikulásról fogok beszélni, hogy hogyan ünneplik "Englandban" és hogy mi hogy ünnepeljük itthon, családi körökben. Nekem eddig tetszik, aztán majd meglátjuk, mennyire nyerem el a "közönség" tetszését. Remélem azért nem esek ki a "válogatáson". Azért a döntőbe be akarok kerülni, addig meg csak el "énekelgetek" valahogy (na jó, abba hagyom a tehetség kutatós marhaságokat). 

    Kpop (Koreai pop) mostanában a mániám tárgyává vált. 2NE1, BigBang (>.< *nyáladzik*). Jó zene, jól néznek ki, tehát ez az, ami kell nekem. Jót el tudok bolondozni, dancelni a zenére, ráadásul média órán is kifejezetten megfelel ahhoz, hogy ne kelljen a körülöttem lévő zsongást és baromságokat hallgatnom. Imádom ezeket a zenéket, ráadásul kikapcsolják az agya, így tudok gondolkodni kicsit.

Azt hiszem mára ennyi, megyek vizsgát tanulni, meg még elintézni pár dolgot..

Írásbeli vizsga előtt két nappal

    Nagyon-nagyon ügyes vagyok.. Bár tudom, hogy a szerencsém egyenlő a tacskóban meglelhető minőséggel - más szóval nulla - ezt még most sem tudom megérteni... sikerült két nappal az írásbeli vizsgám előtt - nyolcadikos vagyok - úgy meg fáznom, hogy az ágyból csak háromnegyed kettőkor tudtam kikászálódni, mert a láz levert a lábamról.. Kezdem úgy érezni, hogy valaki elátkozott, ugyanis nem zavarna, hogy beteg vagyok - nem szoktam lógni, abból is csak nekem van bajom - viszont az, hogy egy nap alatt már a második százas csomag zsepim fogy el, és nem bírom kinyitni a szemem, mert valamiért folyton könnyezem, igazán zavaró tényező..

    A tegnapi locsolkodás egy apró részét megúsztam - szerencsére egyel kevesebb egyed jött, mint tavaly - aminek örülök. Szépen lassan - remélem - el fognak fogyni a locsolóim - na jó, kettő mindig lesz, de ők nem számítanak - ami egyre jobb érzéssel tölt el.. Persze a megfázásom akkor is zavar..

Azt hiszem mára ennyit a beszámolásról, hiszen még meg kell csinálnom a házit, meg gyakorolnom kell a vizsgákra, és be kell fejeznem a szóbeli vizsgámra való készülést is. ;) Remélem hamarosan találkozunk!!!