Mostanában igen sok dolgom volt, van és még lesz is.

Egy hete meg tudtam, hogy asztmás vagyok, bár ez nem rendes asztma, csak terhelésre jön elő. A doki jó fej, kedves, aranyos, és megmondja, mi a bajom, nem dumál mellé. Hétfőn szóltak, hogy van egy lyuk a szívem balpitvari ösvényén, de az nem számít túl sokat. Egyébként semmi probléme :)

Sok, nem, nem is... Rengeteg sztori ötletem van, de csak egyet sikerült elkezdenem. A BPS - ez még mindig szörnyű névvel rendelkezik - most hanyagolva van, egy részt nem tudom, hogy folytassam, más részt pedig nem is nagyon van rá időm sem, és meg kéne változtatni - már megint xD.

Időközben olvasgatok, most rákaptam az Angyali Vadász sorozatra, ami határozottan elnyerte a tetszésem. *.*
Imádom a karakterek személyiségeit, ahogy a külsőt és a belsőt, az érzéseket leírja, a poénokat, egyszerűen mindent! Majd írok róla - talán -, ha végeztem, egyelőre inkább csak olvasom. De tudom ajánlani mindenkinek Nalini Singh könyveit, amiket eddig befaltam, azok rettentő jók voltak.

Nah... Azt hiszem, jah, nem.
Aki játszik League of Legendssel, - azt hiszem tudjátok, miről beszélek - és szeretnének velem együtt játszani egyszer- kétszer, nyugodtan vegyenek fel EgoPrincess vagy Panda526 néven barátnak, és majd ledumáljuk. Egyébként igen béna vagyok, szóval ne várjatok tőlem túl sokat, de játszani szeretek :3.

Most már tényleg ennyi, húzok elfele, írom a sztorit, aztán kiolvasom az angol könyvet, és tanulok. Helyzetjelentésünket hallhatták.

Am érdekel valakit a történet? Igen bénuska, de nekem tetszik (eddig) és gondoltam megkérdezem.

Sziasztok :)

Az utóbbi két hétben rengeteg dolog történt velem. Elsőként a névnapom előtt egy nappal (14.én) összejöttem egy sráccal, aminek a hátránya csak annyi, hogy nem itt lakik, szóval távoli a kapcsolatunk. Viszont a hét majdnem mindennapján beszélgetünk Skypeon, meg ilyenek, de azért ez mégis csak más... Meg nem tudom, hogy anyum mit fog szólni hozzá. Szerintetek jó ez így?
Másodszor is... hmm.... Tényleg sok dolog történt, szóval nem is tudom. Jah! Betöltöttem a 15. életévem, szóval következő nyáron már mehetek dolgozni, ha akad munka. Remélem akad :3. Közben facebook-on alakítottunk barátnőmmel egy oldalt, ahova a verseinket tesszük ki, engem /EgoPrincess/ néven találhattok meg:
Dream worlds

Azért örülök neki, hogy megalakult az oldal, mert eddig csak akkor írtam, mikor volt ötletem, most pedig azért keresek ötletet, hogy írhassak. Izgatott vagyok. És felpörögtem.
Egyébként az oldalon leginkább az új verseim, talán 2-3 olyan van, amit régebben írtam, vagy ide is felraktam, a többi mind csak úgy jött, és akkor tettem ki, mikor leírtam.
Csütörtökön lebetegedtem, pénteken ágynak estem, tegnap óta pedig enyhébben, de idegesítő megfázással küszködök, ami határozottan befolyásolja a teljesítményem is. Uh, kicsit durva vagyok xD. Am az év egész jól kezdődött, ahhoz képest, hogy nem sokat tanultam, eddig csak négyeseim és ötöseim vannak, meg van két tantárgy, amiből pluszt és minuszt kapunk, és majd abból lesz jegy, de azzal nem tudom, hogy állok. A szakma tárgyak egyikéből, és irodalomból kedden írunk, egyébként nem tudok más dogáról, de föciból, fizikából és kémiából bármikor feleltethetnek. Angolból is szoktunk írni kisebb szódogákat, de azt mindig megbeszéljük előre. Szóval egyelőre nincs okom aggodalomra.

Időközben az égvilágon semmit nem haladtam a sztorikkal, de tervezgetem, hogy pár részt újra írok, több leírást teszek bele és talán csökkentem, vagy növelem az oldalak számát az itt "megjelent" történetnek. Nem tudom még pontosan. Elég könnyű dolga van főhősnőnknek, csak megy, gyilkol, kész. Aztán csak megy, megfenyegetik, gyilkol, és vége. Ennyi. És bár a fejezetek elején, vagy a közepe fele mindig próbálom húzósabb, nehezebb küldetések elé állítani, a végére még is túlságosan leegyszerűsítem a dolgot. Szóval ezen még csiszolnom kell, de majd meglátjuk. Egyébként van egy teljesen új ötletem, ma reggel találtam ki, de még nem mondok semmit. Egyszerre nagyon sok dolgon gondolkozom, ezért nem biztos, hogy meg is írom a sztorit. De már nagyon várom, hogy tényleg elkezdem-e.

Időközben, mikor akad időm, akkor olvasgatok egy újabb könyvet - én sajna nem vehetem meg őket, szóval csak abból gazdálkodok, amim le van töltve -, aminek címe Felejthetetlen csók, írója pedig Teresa Medeiros. Eddig egészen tetszik a sztori, kicsit régebben játszódik, és nem is azt mondanám, hogy humoros, inkább komoly, de még így is elnyerte a tetszésem. Szeretem, mert alapból egy kavarodás miatt került össze a két "főszereplő" - azt hiszem hívhatom így őket -, és hát elég érdekes lesz a végkifejlet - voltam olyan türelmetlen, és beleolvastam. Ne szidjatok le, nagyon kíváncsi voltam >,<.

Ötleteim... Megkésve, de igencsak jó kedvűen.

Tegnapra ígért bejegyzést egy aprócska halasztással ma hozom, szóval most leírom a sztoris ötleteim. Az, hogy ezekből mi lesz megvalósítva, és mi nem, még nincs eldöntve, de alap pilléreknek számítanak, hiszen ezekből már ki tudok indulni.

Először is nagyon szépen köszönöm Enlinne L.- nek, hogy írt nekem kommentet, ezzel megmentve az életem egy süllyedő pontját. Nagyon örülök neki, hogy leírtad a véleményed ^^

A nagy hőségben tegnap kicsit elvesztettem az uralmat, és felcseréltem a nappalt az éjszakával, szóval egész nap aludtam. Mára jobban érzem magam, szóval ismét munkához látok.

- Ötletek a BPS-hez: (még mindig nincs jobb ötletem név téren. Please, Heeeeeelp meeee!!!!!)
"Mi csak lebeszéljük a falka szabályokat"
"Báty"
Az apa naplója
A veszélyes Papnő - hihi, ez a csaj tényleg veszélyes. Daniel élete forog kockán, a csaj folyton rámászik >.< -
Démon komornyik - ennek is meg lesz a maga oka -
Vacsora a halállal
"7. Fejezet - Döntés a semmiért"

- Teljesen más ötletek. (Nem összefüggőek, mindegyik külön-külön.)
Pókos boszi
Csak egy madár volt, a kóbor éjszakában
Démonná válás
Rég várt találkozás?
Antiszociális lány
Choco Caffee - Édes kávé, keserű csoki
Holtak könnye
Kacagások fájdalma
Hamvadó emberek - ennek is van már egy alap sztorija, de azt is újra fogom írni -
"Ha csak a tüskékre figyelsz, nem érezheted a rózsák illatát"
" A bábok csak bábok maradnak azon  a láthatatlan madzagon, melyen te rángatod őket. Ezen változtatni már nem lehet, de megelőzhetem azt, hogy más is a te játékaid közé tartozzon."
"Mondd, üvegbe zárt lepke... Milyen érzés a szabadság?"
Az álmodó
Dream Fighter - Fizetségért bármit
Ébredő álmok
Elátkozott, ködös emlékek
A három kívánság

Ennyi ötletet sikerült meglelnem, ha jól tudom szét szórva még vannak valahol, de egyelőre ezeket találtam. Nektek mik jutnak ezekről eszetekbe? Kíváncsi vagyok >.<. Várom a kommenteket, ki mit gondol ezekről, mit érez, vagy csak éppen milyen sztorit alkotna hozzájuk.

Új ihlet, új érzelmek.

    A mai nap  nem igazán volt ihletem a bloggal kapcsolatban, leginkább a saját kis dolgaimat intéztem, a szövegeimmel foglalkoztam és rajzolgattam, de most este megragadott egy részlet és addig nyúzta az agyamat minden irányba, hogy abbahagytam, amit csináltam és gépelni kezdek. Nem tudom, mihez fogom felhasználni ezt a részletet, több ötletem is van hozzá, de az aktuális történetem élvezi a legnagyobb előnyt. Na lássunk neki! ;)

(...)
     Egy hatalmas terem felé tartottam. Lépteim visszhangzó zaja törte meg a futásra késztető csendet. Halk zene szűrődik ki a folyosó végén lévő ajtón keresztül, mely olykor rémiszt, olykor hív, de mindenképpen gyönyörű. A hideg levegő megcsapja fedetlen vállamat, megborzongok tőle, de nem fordulhatok vissza. A hideg kiráz az ilyen helyektől. A hatalmas kőoszlopok, amelyek a plafont tartják tele vannak különleges díszítéssel. Megálltam, hogy megnézhessem a kacskaringós, végtelen vonalak halmazát, melyek szemet gyönyörködtető virágokká alakulnak, majd ismét egymásra találnak. Az érzés... elválnak, alkotnak valami káprázatosat, majd újra egymást keresik. Szívembe mart a kép, ami előttem lebegett, rajta egy férfival, akit különösen szeretek.

    Az ajtó kilincsét szorongatva megizzadt a tenyerem. Felvettem a fekete maszkot, melyet némi aranydísz tett a megszokottól eltérőnek, lenyomtam a fogantyút, és elém tárult a hozzám hasonlóan kiöltözött hölgyek és urak tömkelege... Legalább százan lehettünk a teremben, de az én szemem csak egy embert keresett... csak őt, de nem találta. A maszkomhoz illő fekete ruha volt rajtam, mely talpig ért, legalább tíz réteg tüll volt az alsó részében, és az aranyszín virágok tették még előkelőbbé. Egy magas férfit figyeltem, a megszokottól eltérően volt felöltözve. A fekete zakó, amit viselt, nem hasonlított annyira a komornyikéhoz, mint amilyet általában viselni szoktak az emberek egy ilyen helyen. Vékony volt, de nem a törékeny fajtából, a bőre fakóbb volt a sajátomnál. Mosolyában bújkált valamilyen szintű vágy, sőt, szinte tapintható volt a körülötte bolyongó feszült epekedés. Nem tartozott közénk, a halandók közé, de ez senkit sem zavart. Néha-néha rám pislantott, de azonnal vissza is fordult a vele megegyező magasságú hölgyhöz, aki velem ellentétben feltűnően vörös ruhát viselt, valamint szembetűnően korosabb volt annál a korosztálynál, akik itt táncolnak vagy csevegnek.
   Egy szintén jócskán korosodó férfi állt előttem, közepes magasságú, hallgatag úr. Illedelmesen a kezét nyújtotta, hogy elkísérjen táncolni, azt hiszem azt gondolta, hogy magányos vagyok. Még egy pillanatra a magasabbra pillantottam, a sóvárgásom tárgyára. Találkozott a tekintetünk, persze csak egy pillanatra, mert azonnal vissza is fordultam a saját partnerem felé, majd helyeslően bólintottam. (...)

Nem érzem teljesen elégedettnek magam az elképzelés megvalósításával kapcsolatban, amit nem teljesen értek, de talán egyszer rájövök.. Addig is, sírjaiból, csontjaival ölel: keni526.