Érzések, gondolatok rímbe fogalmazva.

    Kaptam visszajelzést arról, hogy van, akit érdekel egy két versem, sztorim vagy rajzom.. Most jött egy kis ihlet, úgy hogy szeretném bemutatni azt a verset, ami most pattant ki fejemből:








Csak szeretnék keménynek lenni,
Ész nélkül élni, nagyokat lépni,
Érzéseket kikapcsolni,
Fájdalmamat nem érezni.
Csak szeretnék néha én is boldog lenni,
Örömmel telve, reggel felébredni,
Keresve a jót, nem találva rosszat,
Elfogadni a kihívást, a nap csak jót hozhat!
Csak szeretnék néha én is olyan lenni,
Mint amilyennek kinézek, s nem csak álarcnak lenni,
Csak szeretnék néha, önfeledten nevetni,
Rossz gondolatokat fejemből kiverni.
Csak szeretnék.. nem tudom mit is.
Csak akarnám, hogy elérjem azt is.
A kék eget, a boldogságot, a szép álmot,
Csak nem akarom hallani az igazságot.
Csak... s milyen semmit mondó szavak,
Hogy egy érzés ilyen gyorsasággal hat,
Hogy az emberi vágy, milyen hazug,
Hisz ez sem más, csak egy kiút.
Csak egy kiút kell a fájdalomból,
Egy álom világ, mi kárpótól,
Csak egy valótlan világ, hogy ne fájjon,
Hogy a valóság az, ami eltipor.

Ezen kívül még rengeteg ilyen "költemény" van a tarsolyban, és mindegyiket nagyon szeretem. Igazából olyan ez, mintha azt mondanám, hogy szeretem az érzéseim, hiszen ezek a "versek" azért lettek megfogalmazva, mert így érzek, de ez így nem teljesen igaz. Nem az érzéseim szeretem, csak azt, ahogyan elmélkedem rajtuk, hogy döntök egyes dolgokról, hogy végül néha azokból lesz az ihlet, amit - bár csak leírom, ami eszembe jut - később megmutathatok és értékelhetik..