2013. május 19., vasárnap
Múlt - Változás
Úgy visszarepülnék arra a napra.. Nem azért, hogy újra átéljem, hanem hogy megváltoztassam, hogy ne ilyen következményei legyenek.. Csak azt akarom, hogy ne legyek oly bolond, mint akkor voltam.. A vidám pillanatok, melyeknek sikerült egyetlen egy szóval véget vetnem. De nem csak én vagyok a hibás! - Próbáltam menekülni ebbe a gondolatba, de mindig én vagyok a hibás, és ezt muszáj elfogadni.. Más is játszhat tényezőt a döntésemben, de a végkifejlet az én döntésem miatt lett ilyen.. Olyan, amilyen most.. Szomorú, fájó és elviselhetetlen. Nincs másom, csak az az emlék, amit a lelkemben őrzök, de péntek óta már azt is elfelejtettem.. Nincs már semmim, ami a mi volt életünket, az együtt töltött időt tükrözné, és nem ez fáj, hanem az, hogy én vetettem véget ennek.. Mindig én lépek, mindig én kérek bocsánatot.. mindig én vagyok az, aki gondol a másikra. Idegesít, fáj, tönkre tesz, hogy neki egyszer sem jutott eszébe négy éven keresztül, hogy végre ő lépjen először. De ha arra várok, pont most, akkor nem fogunk tudni kibékülni.. Talán nem is baj, de azzal is csak magamat bántanám.. Ő nem bánja, s ezt ki is jelentette.. Nem is kéne vele foglalkoznom, vagy talán pont az ellentettje? Pont, hogy foglalkoznom kéne vele? De hogy? Hiszen nem hagyja magát.. Tüskés burokba bújt, s csak azt érte el vele, hogy már ha akarja sem tudja letépni magáról ezt a burkot.. Segítenék, de elutasít, ha pedig azt akarom, hogy bízzon bennem, megtagadja.. Fáj, hogy pont ő az, akiben lehetetlen bíznom, mert azt a "parancsot" kaptam tőle, hogy ne bízzak benne.. De én bízni akarok, és fogok is! Csak... csak ez már lehetetlen.. Még egyszer nem tudok úgy gondolni a bocsánat kérésre vele szemben, hogy nekem kell megtennem.. Ezt a helyzetet nem egyedül alakítottam ki, ő is benne van a játékban.. Mindig ő az, aki kivárja, hogy a másik lépjen, és amikor lép, ő úgy tesz, mintha jégkirálynő lenne.. Pedig nem az, és ezt nem is tagadja, mégis, minden alkalommal megvárja, hogy más boruljon a lábai elé. Most nem.. nem fogok neki behódolni.. Elégszer megtettem ahhoz, hogy már megutáljam ezt a dolgot..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hogy ez mennyire ismerős érzés, csak az a gáz h az én ki s világomban én vagyok a jégkirálynő/a megbántó és a megbánó is egyben. Aztán a végén mikor elgondolkozom rájövök, h az egésznek nem is lenne ekkora súlya ha nem úgy alakítom ahogy. A vége pedig mindíg az h felejtsük el kezdjük tiszta lappal, de ilyen dolgokat, ha megbántasz valakit, közben meg te is megbántódsz a saját baklövéseidel az ilyesmit nemlehet csak ugy lemosni... (tudom minden féle ostobaságot összebeszélek bocsi)
VálaszTörlésÖrülök - persze nem annak, hogy te vagy a jégkirálynő, ne értsd félre, annak örülök, hogy leírtad ezt nekem -, hiszen nem mindenki képes így elmondani ezt magáról. Te észre vetted ezt, és ez már jó, én is ilyen voltam, de engem mások világosítottak fel, és nagyon fájt, mikor a képembe törölték. :) Nekem kevés időmbe telt, hogy megváltozzak, és észre sem vettem egészen máig, hogy mennyi mindent megváltoztattam, mert volt mellettem valaki, aki ezt elősegítette. Az, hogy már tudod magadról, mi a probléma, az is egy mérföldkőnek számít, s innen már - nem túl könnyen, de - változtathatsz rajta. - Írom ezt úgy, mintha a legképzettebb pszihó-manus lennék, de francot se konyítok az ilyenekhez - Olvastam a másik kommented is - annak is nagyon örültem -, és értem, mit érzel - már amennyire ezt így írhatom, hogy értem -. Szeretnék segíteni, szóval tényleg, ha bármi gond van, velem, mint egy ilyen ismeretlen emberrel, bármikor "beszélhetsz", mert úgy gondolom, jót tesz. - Hülyén hangozhat, kicsit furcsának érzem, hogy olyan dolgokat írok, amiknek ilyen súlya van, de teljes mértékben komolyan gondoltam.
Törlés