Szívem-lelkem egy tomboló világ.. Kitörni készül, s elveszti uralmát. Néha napos, többet viharos, az elfojtott dühtől olyan szúrós. Csak tárol, s visel, nem kérdez csak érez, csak vigyáz, csak óv, s nincs kinek akarattal ront. Mégis, ha egyszer, valamikor robban a bomba, talán vágyakat, hiteket dönthet romba. Az én lelkem egy vihar, egy sötét felhő, mely a fájdalom kínzásától egyre csak nő. Csak nő, nő és növekszik, míg a jó majd elveszik. Csak szeretném, ha vihar helyett, lelkem bimbózó virág lehetne.. De a virág is elhervad, néha néha leszakítják.. a növények gyengék, de mégsem. Az emberekre szorulnak, de ha kell, maguk is megélnek.. Ilyen szempontokból a lélek is egy virág. Hiszen ha összetörik, vagy fájdalom éri, szüksége van valakire, aki élteti, mégis, egyedül küzdi le a gondokat, a fájdalmakat. De a lélek egy kis állat is, mert szüksége van szeretetre, gondoskodásra, törődésre.. De ezekkel együtt egy sebezhető lelket kapunk, mivel azt, akit szeretnek és aki szeret, könnyedén lehet bántani is. A bizalom minden bizalmatlanság legeleje, mert ha valaki nem bízik és nem mond el titkokat - amelyek többé már nem is titkok -, akkor nem lesz árulás, és abból következően nem lesz bizalmatlanság sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia!
Örülök, hogy véleményezed a bejegyzésem, ugyanis ezzel visszajelzést adsz arról, hogy írjak-e erről a témáról, vagy nem. :)
Nyugodtan írd le a véleményed, bármi is az, korlátozni nem akarlak, amúgy sem tudnálak, az már a te dolgod, hogy hogyan nyilvánulsz meg.