Költeményeim

********** 

Amikor megcsókol, eltűnik a világ, kikapcsol az agy
Pár másodperc múlva pedig csak cserben hagy,
Elveszve a világban, nem találva helyünket,
Nem tudva azt, hogy van ki megfogja kezünket.

**********
Ha elindulsz,
Hát ne nézz hátra,
Ne emlékezz
vissza a múltra,
Mert bár a múltad
tett ilyenné téged,
nem lesz ő a menedéked.

**********
Elveszett lélekben
Elveszett érzelmek
Érzelmekben szeretet,
Szeretetben értelem.

Elveszett lélekből,
Elveszett értelem

Elveszett értelemtől

Elveszett mindenem.

Mindenem, mi elveszett,

Elvette a lelkemet,

Mindenem, mi elvette a lelkemet,

Összetörte szívemet.

Összetört szívemből

Kiveszett a szeretet

Szeretet nélkül

Rajtatok hogy segítsek?

Segíteni nem tudok

Felejteni nem bírok,

Rájönni nem tudok,

Segíteni hogy bírok?

Nem tudok segíteni,

Kedvem lenne elveszni,

Elveszni a mélybe,

Amerre a lelkem.

Elkapni a lelkem

Leesni szépen,

Meghalni lélekkel

A szakadék mélyében.

Lélekkel, mert így jobb,

A lelkemmel halhatok,

A lelkemmel hallhatom,

Ahogy sírtok síromon.

Nem sírtok ti, 

Nem az én síromon,

Nem az én hiányom,

Okozza bánatod.

Kék ég helyett fekete ború

Lelked elönti a bú

Rájössz: tévedtél

De már nincs mit tehetnél

Kinyitod a szemedet

Előtted lebegek

Vonyítod: sajnálom!

De én már nem hallom!

Nem hallom,

Mert nem akarom,

Nem figyelem szavad, 

Mert az csak fájdalom.

Szavaid könyörögnek,

Szemeid könnyeznek,

Elhiszed, én vagyok,

Pedig ez csak képzelet.

Bámulsz ki a fejedből,

Nem hiszel a szemedtől,

Nem gondoltad volna, 

Hogy ilyet is tud a holnap.

A holnap az csak holnap, 

De ez már egy holtnap

Elvesztetted ezt is,

Ahogy azt én is.

Neked nincs holnapod,

Nekem nincs tegnapom

A jövő csak fogalom,

A jelenben bizalom.

Hiába a bizalom,

Nincs többé irgalom,

Nincs kímélet, nincs ki védjen,

Elveszel a sötétben, a sötétség mélyében.

Azt mondtad örökre,

Nekem ezt ígérted,

"Legjobb barát vagyok"

Velem elhitetted.

**********
Gyermekek vagyunk, most, s örökre,
szívünkben rejtőzve keressük a felnőttet.
Gyerekek vagyunk, azok maradunk, tudjuk,
hogy egyszer majd mindenkit elhagyunk.
Gyermekek vagyunk, tudatlan emberek,
segítségere szorulunk minden kis lépéshez,
hogy elinduljunk, megálljunk és sétáljunk életünk útján,
döntéseket hozzunk, barátságok árán..
Gyermekek vagyunk, vágyunk a jóra, a szépre,
hogy egyszer csak eljöjjön a gyermeklét vége,
de felnőttek vagyunk, mindenünknek ára van,
s ezt elfogadva, tudva tesszük azt, amit ellenzünk, mi magunk.
Szorítjuk valaki kezét, félve a fájdalomtól,
de muszáj elengedni, csak ez kárpótol:
"visszajön majd.". De nem jön, s tudom,
még is jó érzés elhinnem, hogy volt valaki,
egyetlen egyszer a szívemben.
Fájnak a sebek, szavak, hangok,
Néha azok, miket belül hallunk.
Képzelgünk, álmodunk, vágyunk és várunk,
Felnőttek módjára barátainkért kiállunk.
Ma felnőtté válunk, vártuk és most vissza mennénk,
Kell minden szép emlék, hogy csak az, az legyen a miénk.
Mennénk már, előre, hátra, mennénk mindkettő irányba,
Rájövünk, nem eshetünk abba a hibába, hogy visszamenjünk a múltba.
Csak előre, előre, előre a jövőbe,
A múltban már voltunk, ne menj sehová, csak előre!
Indulj már! Pereg az idő, kattog az óra,
A kíváncsiság vinne, de nem mozdul a lábad.
Felnőtt vagy már, irányítsd hát magad.
Gyermekek maradtunk, maradunk örökre,
A felnőttség csak a szív egyik őre,
Nem létezik igazi, ténylegesen felnőtt ember,
A kor nem jelenti azt, hogy nem lehetsz gyermek.
Minden ember gyermek, s minden gyermek ember,
Élőlény és ezt fel kell fogni ésszel.
Hoznak döntéseket, fognak fel dolgokat,
Csak néha-néha máshogy oldja meg a gondokat.
Te is gyerek vagy, leszel is örökre,
Van a szívednek egy olyan tükre,
Melyben meglátod magadat, a régi énedet,
A jó játékokat, szép élményeket,
S meglátod benne azt is, amit nem akarsz,
Gyerek vagy te is, s az is maradsz.
 
**********

Csak szeretném látni az eget,

A szép fellegeket

Hol nincsenek helyek,

Csak kedves emberek,

Csak szeretném látni a csillagokat,

Azt a gyönyörű, csillogó holdat

Hogy néha láthassam arcodat,

Hogy elmúlassam bánatodat,

Hogy megszűnjön a fájdalmad,

Hogy lássam mosolygó ajkadat.

Csak látni szeretném.. csak látni, mit nem lehet,

Hogy az életünk együtt érhet véget,

Hogy a barátság örök, s végtelen,

Hogy a másik vezet egy helyen,

Mely az élet hosszú útja, s még sem enged a karja,

Hogy a veszekedés, vita csak apró hiba.

Csak szeretném látni, oh, azt a csillagot.

Mely a két szemedben ragyog

De én azt nem láthatom, hisz számomra az tiltott,

Mert nem én vagyok az, kinek az jut.

Csak szeretném látni a fényt, mely szavakból ered,

A szavaidból, hogy szívem bele remeg,

A szavakból, melyek egykor búcsúztak,

Most újra és újra átkoznak.

**********