Már elég sokat említett barátnőmmel - akivel megosztom az érzéseim - ismét beszélgetünk.. Feltette a kérdést: " Mi a szerelem?". Sokat gondolkoztam, majd egy lecsupaszított választ küldtem:
"sosem voltam szerelmes.. honnan tudhatnám? egyesek szerint valami csodálatos, mások szerint szeretet, boldogság és fájdalom keveréke, megint mások szerint pedig valami baromság, ami nem is létezik, csak kell valami, aminek hívhatják magukat a párok "szerelmesek"."
A válaszom teljesen őszinte volt.. Én nem egyesek közé tartozom, én mind a három vagyok.. Hiszem, hogy van valami, amit annak hívnak, de nem hiszem, hogy létezik. Elhiszem, hogy boldog, de a boldogság fényének mindig meg lesz a maga fájdalmas árnyéka. Nem nézhetem a filmeket alapul, hiszen azok ugyan olyanok, mint a mesék, csak felnőttesítettebb változatban.. "Boldogan élnek, míg meg nem halnak". Uncsi. Az életben nincs boldogan amíg.. Az élet egy rohadt szemét dög, aki mindig azt a lapját mutatja, amelyik neki kedvező.. Válás, szakítás, csalás.. mindez egyik filmben sincs benne, vagy ha mégis, akkor ez a két része (szenvedés szakítás után, stb.) max két napig tart, aztán hirtelen bekopogtat a nagy ő egy vadi új fekete motoron, tökéletes arccal, gyönyörű, bazinagy kertes házzal, és gazdag háttérrel.. Kérdezem én - és fogadjunk, ismét én vagyok a kötekedős - HOL A FRÁSZ KARIKÁBAN VANNAK EZEK A PASIK A VALÓSÁGBAN? Hol van a helyes srác a suliból, aki eldobja a sok gyönyörű lányt maga mellől, akik várják minden kívánságát, és a csúf békát választja, aki még csak álmodozni sem mer arról, hogy a közelébe menjen? Vagy a "Hagyj békén, engedj el!" eset, amikor inkább megöleli és még jobban szorítja? Vagy a "- Utállak! - Rendben, de én akkor sem foglak elengedni a karjaimból." rész? Én vagyok a vak, vagy talán tényleg így van? Hmm... gondolkozzunk.. Mindkettő igaz - főleg az, hogy vak vagyok - de még életemben nem láttam olyan pasit, aki helyes is és kedvelne egy csúf békát - bocsi csajok! -.... Igen, most jöhettek a kérdéssel, hogy honnan a francból tudom én ezeket - feltételezem, gondolom, vagy bármi - ha egyszer még sosem voltam szerelmes? Gyerekek.. gyerekek... az, hogy nem voltam szerelmes, nem azt jelenti, hogy nem figyelem a körülöttem lévőket.. 1., Pont azért nem vagyok szerelmes, mert nincs olyan fiú, aki törődne velem.. /Igen, a csúf béka nem a többi lányról, hanem rólam szólt./ 2., Folyamatosan elemzem a fiúkat, akik körülöttem vannak, ráadásul sokszor kell tanácsot adnom, így nem igazán zavar, hogy nem voltam szerelmes.. EZEN A TÉREN. A többi téren igen is zavar, hogy még sosem volt rendes barátom..
Na mindegy, ennyit az én szerelemről alkotott képemről.. Ha bármi változás áll be, írok egy második részt ehhez a történethez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia!
Örülök, hogy véleményezed a bejegyzésem, ugyanis ezzel visszajelzést adsz arról, hogy írjak-e erről a témáról, vagy nem. :)
Nyugodtan írd le a véleményed, bármi is az, korlátozni nem akarlak, amúgy sem tudnálak, az már a te dolgod, hogy hogyan nyilvánulsz meg.