Szokásomhoz híven ismét rengeteg mondani valóm lenne.. Szeretek sokat beszélni és sokat elmélkedni, filozofálni. Mindennek próbálom a legtöbb oldalát, hátrányát, előnyét megtalálni, ezért mindig nagyon hosszú időkre szoktam elmélyülni az adott kérdésben, témában, noha ez csak az elmém egyik felét foglalja le, a másik folyamatosan gyűjti és hasznosítja az újabb információkat, újabb megoldandó problémákat.
Fülemben üvölt a Devil is a Loser című szám, amit imádok.. Igazából - bár angolos vagyok - nem igazán értem a szövegét és nem is akarom - miért nem nézek egy angolról magyarra fordítást? Ha érdekelne, lefordítaná magamnak.. - . Erre még bátyámtól szoktam rá, de őszintén szólva nem igazán zavar, hogy ilyen zenét hallgatok.. Néha muszáj a "felnőttesebbik" oldalam - ami kattog a gondolatoktól, amik egyébként a felnőttek problémái - eltakarni egy kis gyerekesebb viselkedéssel, ehhez pedig tökéletesen megfelelnek ezek a "durva" - ahogy egyik ismerősöm nevezte - zenék.
Bár eddig kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy miről is akarok pontosan beszélni, most valahogy teljesen üres az agyam HELYE. Ez mindenesetre nagyon zavaró.. Az egyetlen ilyen téma, ami megmaradt bennem, az a következő:
Ki vagyok készülve.. Az osztálytársam - egykori legjobb barátnő - újra bepasizott.. Gondoltam jó, nem izgat, nem zavar, ha neki jó, akkor nekem is.. De az, hogy mióta szakított vele az előző barátja - amihez nem értem, miért van közöm - agresszív VELEM SZEMBEN - ami egyébként én voltam régen - (velem, aki egyébként mindig segíteni akarok neki) és elfordul tőlem, mint baráttól, az már eléggé zavar. Nem fogható fel a "barátja van, természetes, hogy hanyagolja kicsit a barátnőit" részhez, hiszen akkor is ilyen volt velem, amíg nem volt barátja.. Lényeg a lényeg, hogy teljesen kifordult magából, én pedig... nem a testemet ért ütések miatt, hanem azért, mert félek, hogy valamelyikőnk - és az ő lesz - megsérül.. Félek, hogy megsérül az én lelkem is, hiszen én mindig mindent megtennék a barátaimért, de az ő lelke is meg fog sérülni, hiszen ha tényleg fájdalmat okoz, akkor én olyan balhét fogok kicsapni a dühöm vagy a fájdalmam miatt, amiben őt fogom megsérteni.. Nem akarom ezt, nem akarom azt sem, hogy ez így folytatódjon tovább, de én ezt már nem bírom. Muszáj lesz megtennem azt a lépést, amit a legjobbnak gondolok, hiszen én már nem tehetek mást.. Nincs esélyem arra, hogy visszahozzam azt a lányt, akit annyira szerettem, viszont nem fogok újra agresszívvá és bunkóvá válni, nem fogom felülmúlni őt azért, hogy észbe kapjon. Sikerült megváltoznom, egész nyugodt ember vagyok, és ezt nem fogom feláldozni érte, bármennyire is szeretném..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia!
Örülök, hogy véleményezed a bejegyzésem, ugyanis ezzel visszajelzést adsz arról, hogy írjak-e erről a témáról, vagy nem. :)
Nyugodtan írd le a véleményed, bármi is az, korlátozni nem akarlak, amúgy sem tudnálak, az már a te dolgod, hogy hogyan nyilvánulsz meg.