Sziasztok!
A mai bejegyzésben több dologról szándékozom írni, az első viszont egy kérés lesz:
Nagyon szépen kérlek titeket, hogy szavazzatok az egyik nagyon rendes segítőm és ismerősöm novellájára itt . Oldalt lehet látni egy szavazást, ott kéne bepipálni a "Halálosan Szeretlek" -re. Szeretném meghálálni neki, hogy mindig segít nekem, és ez most egy pont jó alkalom arra, hogy ha tudok, akkor segítsek. Minden szavazatot köszönök!
Következő rész egy- két kérdésről fog szólni, ami nem rég merül fel bennem egy anime kapcsán. Igen, nem csak a hatalmas szemű lányokról és a hős szerelmes srácokról létezik japán rajzfilm, vannak igen komoly témákban is. A kérdések pedig, amik felmerültek bennem:
- Ha a mát megmenthetnéd a jövőd árán, megtennéd?
- Ha egy egész világ életét megmenthetnéd a sajátod árán, önző vagy önfeláldozó lennél?
A válasz egyszerű - gondolja az ember most, de hogy döntene akkor, ha az tényleg végleges lenne? El filózgattam rajta tegnap... Ha a mát meg is menthetem, de nem lesz jövő, holnap akkor mi értelme van? De ha meg nem "mentem meg " a mát, akkor sem lesz jövő, hiszen a holnap a mának a folytatása. Érdekes, hiszen nincs helyes válasz... Ti melyik helytelen választ adnátok a kérdésre?
Egy egész világ egy ember élete árán. Jó alku, hiszen egy embert bármikor pótolni lehetne, de több milliót nem. De így gondolja ezt az is, akinek az életét be akarják dobni, mint valami kártyát a póker asztalon? Abban a pillanatban, mikor lepereg előtte az élete, a vágyai, azok a dolgok, amiket még megakar tenni, akkor is azt mondja, hogy inkább ő vesszen, mint a többiek, akiknek nagy részét nem is ismeri? Furcsa. Legtöbbször - 14 évem alatt - próbáltam úgy cselekedni, hogy azzal segítsek valakinek. Önző vagyok, hiszen azért segítek másoknak, mert attól én magam leszek boldog, de az utóbbi időkben mindig másokért cselekedtem, hogy nekik jó legyen, nem figyelve azt, hogy ezzel akár évekig olyan dolgot kell tanulnom, csinálnom, amiket eszem ágában sem állna. A ballagásomig azon dolgoztam, hogy osztálytársam tovább tanulhasson, közben a barátnőmet vigasztaltam és hallgattam a szerelmes sztorijait, mert ez a dolgom. Engem erre találtak ki, mondhatni az a végzetem, hogy segítsek annak, akinek tudok. Akár így, akár úgy, de csak azt tettem, amit tudtam, magammal nem törődve. Úgy érzem, talán jó életet éltem az utóbbi egy- másfél évben. Leírtam a kulcs mondatot. Azért születtem - így vélem én - hogy segítsek másokon. Nincsenek nagyra törő álmaim, vágyaim, csak az, hogy ne mondjam azt senkinek, hogy "Nem segítek.". Ha azzal megtehetek minden tőlem telhetőt, beáldozom magam, mint egy sakk figurát. A sakktáblán én vagyok a paraszt, és mindenki más valami fontos személy. Én feladnám magam a többiekért - most ezt mondom. Ti mit tennétek?
Amiről még írni akartam, az a könyvek. Mostanában nem olvastam olyan sokat, de elkezdtem nem régen a True Blood ötödik könyvét, így szerintem előbb- utóbb azt is folytatni fogom. Az eddigi részek nagyon tetszettek, szóval tudom ajánlani mindenkinek. Én nagyon csípem Ericet :3 - bukok a rossz fiúkra XD - viszont valahogy a főszereplő karaktere nem tetszik annyira. Nem tudom miért, de nekem olyan ellenszenves. Mondjuk a legtöbb könyv főszereplőjével nem vagyok jóban, azt hiszem ez olyan személyes vélemény, egy beidegződés, hiszen én sem szeretek sosem főszerepben lenni, én inkább vagyok a szürke egér a háttérből. ^^"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia!
Örülök, hogy véleményezed a bejegyzésem, ugyanis ezzel visszajelzést adsz arról, hogy írjak-e erről a témáról, vagy nem. :)
Nyugodtan írd le a véleményed, bármi is az, korlátozni nem akarlak, amúgy sem tudnálak, az már a te dolgod, hogy hogyan nyilvánulsz meg.