~Így írok én!~

Ez a "cikkem" a Pennát a kézbe című oldal számára készült, eredetileg ott lehet elolvasni. Kifejezetten ajánlom magát az oldalt is, hiszen nagyon sokat segít.

Jó ideig csak a képregényekkel törődtem, hiszen sosem találtam olyan könyvet, ami "kifejezetten nekem készült" - vagy legalábbis ezt az érzést keltette bennem. Ezért valahogy arra az útra keveredtem, hogy magam is elkezdtem írni, mert akkor már úgy éreztem, hogy magamnak írok. Később ez jó érzéssé vált: másnak írok. Örül neki. Kezdtem élvezni, hogy nem magamnak, hanem másnak írok. 

Hogy kapcsolódjak is az "Írók ötletei" témához, leírom, én hogy írok (elvégre alapvetően ez volt a cél).

Sokféleképpen szoktam írni: Vázlatosan, van, hogy csak szavakat írok, néha a gondolataimban megtervezem és aztán leírom, de leginkább úgy szoktam írni, hogy írom, és közben ami eszembe jut, hozzá teszem.

Elég érdekes módja az írásnak, hiszen rengetegszer bele lehet kavarodni, mivel általában két gondolat menettel dolgozom: 

1. jelen, amit most azonnal leírok. 

2. jövő. Ez a későbbi folytatáshoz tartozik, ezzel csak később kell foglalkozni, de már meg van, milyen is lesz.

Általában ezt a kettőt egyszerre gondolom végig, közben más ötleteket, utakat is "bejárok" a gondolataimban, és végül valami az /elektronikus/ papírra kerül. Amikor így dolgozom, rengetegszer átolvasom - azonnal és később is - a szöveget, hogy minden egyezzen, kijavítsam a hibákat, stb. 

Vázlatosan nem sokat írok. Van egy-két vázlatom, de azokat csak próbának szántam, hogy hátha úgy jobban megy.. Személy szerint nem szeretem magam "pontokhoz" kötni. Leginkább csak bezavar, ha előre leírok egyes részleteket, vagy pontokat, mivel akkor egyfolytában beleütközöm egy falba - legalábbis így érzem.

A szavak leírása sokszor segít, sokszor inkább korlátoz. Ez olyan 50-50%. Ha nincs időm, tényleg kiemelem a legérdekesebb szót a gondolataimból, leírom és később eszembe jut róla a történet, de sokszor estem már abba a hibába, hogy rossz szót választottam, és teljesen más jutott róla eszembe. A muszáj nagy úr, ezért néha használom, de ezt is max. akkor, ha nagyon fontos. 

Gépen vagy papíron? - Ez itt a kérdés... - Válaszom erre csak az lehet, hogy mikor mihez jutok. Itthon, amikor gépnél ülök, akkor természetesen azon dolgozom. Ha éppen tévézek a külső szobában, akkor füzet(ek)be. Lapok, füzetek sokasága vesz körül, és olyankor tollak vannak a földön, mert szét dobálom őket, hogy "francba, ez sem fog". Suliban is fára - papírra - vetem a gondolataim, de olyankor rotringgal írok, hogy ki tudjam radírozni. Természetesen itthon azokat a folytatásokat, amiket papírra vetettem, bele írom a történetembe a jegyzeteim közé és onnan folytatom.. (Viszont tudok mondani ellen példát: van egy sacc/kb. 80-90 oldalas (kézzel írt, A/4-es papíron) szövegem, amit még azóta sem gépeltem be, pedig rengeteg javítani való lenne benne...)

Zenével vagy anélkül? - Mikor hogy. Van, hogy a zene - még a kedvenceim is - az őrületbe kerget. Ilyenkor nem akarok semmit hallani, még a saját kis belső hangomat sem, ami diktálja a történetet. Máskor meg képes vagyok a legromantikusabb, történetemet egy nagyon pörgős, vagy egy rap zenére megírni. Nem vagyok az a fajta, akinek a történet íráshoz külön zene kell.. Van olyan, amiről eszembe jut pár dolog, de az leginkább egy új sztorihoz jó, az aktuálishoz nem igen. A legtöbb alkalommal viszont hallgatok zenét írás közben. Az ok az, hogy egyszerre muszáj(!) két felé figyelnem, és ennek egyik módja a zene. Hajlamos vagyok rá, hogy több felé is tudok figyelni, és ha az egyik "figyelmem" nem köti le valami, akkor a másik sem képes leragadni annál az egy dolognál, amire én akarom, hogy leragadjon. - Kicsit érdekesen hangzik, nem de? Pedig halál komolyan mondtam - írtam.

 

Ha bármi kérdés merül fel benned arról, hogy is írok, miért, vagy mikor, milyen rendszerességgel, stb. Tedd fel! Nem szoktam saját módszereimen sokat gondolkozni, csak beidegződött, hogy én így csinálom, és ez számomra sosem jelentette azt, hogy valaki másnak ez érdekes lehet.